Tekintsd meg a hír részleteit

  • Főoldal
  • /
  • Hírek
  • /
  • A tájépítész szakma jelenlegi kihívásai, aktualitásai
A tájépítész szakma jelenlegi kihívásai, aktualitásai
Közzététel időpontja: 2020-06-10 12:55:44
  • Hírek

A koronavírus járvány következtében kialakult helyzet

A koronavírus járvány következtében kialakult helyzet alapvetően új kihívások elé állította (és állítja) a tájépítész szakma egészét. A parképítő kivitelező cégek – bár nehezített feltételek és körülmények között – de folyamatosan dolgoznak a megkötött szerződések teljesítésén. A tájépítész tervező cégek és magántervezők munkáját erőteljesen átformálta a kihirdetett veszélyhelyzet.

Néhány hét alatt nemcsak a megbízókkal való kapcsolattartás módja, az új munkák előkésztésének esélyei változtak meg, hanem a tervezés részét képező belső és a külső szakmai egyeztetések módjai, lehetőségei is, amely még a kiemelkedően jó informatikai háttérrel rendelkező tervező cégeket is váratlanul érte. Alapvetően megváltozott a tervezőirodáink munkarendje, megváltoztak, a munkavégzés technikái. Kollegáink többsége áttért a home office munkára, amely nemcsak az ő munkavégzésük módját, de családjaik életmódját, időbeosztását is megváltoztatta, nehezebbé tette.

A home office átállás informatikai többletkiadásokat jelent éppúgy, mint a rendszer üzemeltetése. A belső és külső kommunikációra fordított idő rendkívül mértékben megnövekszik, ami elsősorban a projektvezetőket, cégvezetőket vonja el az alkotó tevékenységtől, ezáltal csökken a munka hatékonysága.

Az Magyar Tájépítészek Szövetsége által indított - a tájépítész szakma helyzetének felmérésére – indított internetes felmérésnek még nincs konkrét eredménye, de az megállapítható, hogy a látókörünkben lévő tájépítész cégek döntő többsége csak annyi tartalékkal rendelkezik, amely maximum egy-két negyedévre biztosítja a működés feltételeit (a bérek és a költségek kifizetését), de új munkák és új bevételek nélkül ezek a tartalékok hamar kimerülhetnek.

A járvány jelen fázisában még nem jellemző, de annak előrehaladtával munkaerő kiesések is lehetnek. (Reméljük, nem lesznek). A távolabbi kilátások attól függenek, hogy az ország gazdaságát mennyire viselik meg a járvány következményei. Negatív szcenárió bekövetkezése esetén jelentős forrásokat vonhatnak el más ágazatoktól, hogy az egészségügybe, iparba csoportosítsák azokat, megállhatnak nagy állami beruházások, újak késve, vagy egyáltalán nem indulnak.

A tájépítész szakmára leselkedő veszélyek

A fejlesztések lelassulnak, az új megrendelések vagy elmaradnak, vagy csúsznak. E miatt ez év második félévétől szinte tervezhetetlenné válik a tervező cégek jövője.

A járvány elhúzódásán, illetve kedvezőtlen gazdasági és társadalmi hatásain túl közvetett veszélyt jelent a 2020-2027 közötti EU-s költségvetés célrendszerének elbizonytalanodása, elfogadásának elhúzódása, e miatt az EU és Magyarország közötti 7 évre szóló megállapodás késedelme, amely végső soron az ágazatok és a települési önkormányzatok következő tervidőszakra szóló – de már a jövő évi - költségvetési lehetőségeit is érinti.

Az önkormányzati szféra finanszírozásának további bizonytalanságai – a helyi adó bevételek csökkenése, illetve a védekezésre fordítandó költségek kényszerű növekedése miatt - a megbízóink többségét kitevő települési önkormányzatok éves költségvetésük felülvizsgálatára, módosítására, a források átcsoportosításokra kényszerülnek, a korábban biztosra tervezett beruházások sora maradhat el, vagy csúszhat a megvalósításuk.

Probléma lehet, hogy a kisebb, kellő tőketartalékkal nem rendelkező irodák elbocsájtásokra kényszerülhetnek, a munkaerőpiac megbillen.

Még nagyobb probléma a tervezési díjak lehetséges visszaesése (félő, hogy ha súlyos lesz a helyzet kiéheztetett kisebb cégek kényszerből, fennmaradásuk érdekében bármennyiért bármit elvállalnak.) Ez azért is problémás, mert az elmúlt időszakban a bérek dinamikusan emelkedtek, ahogy az egyéb működési költségek is (pl. irodabérlet díj). A költségnövekedés alapját eddig a lassan, de emelkedő tervezési díjak jelentették. Ha a tartalék tőkéjüket vesztett cégek fognak marakodni a kevesebb munkáért, az óhatatlanul az árak letörését fogja eredményezni.

A szakmára leselkedő veszélyek között tarthatjuk számon azt is, hogy ebben jelentőse, közel 25%-al csökkent a Szent István Egyetem Tájépítész és Településépítészeti karára jelentkezők száma. Bár a kevesebb jelentkező a magyar felsőoktatási intézmények többségére jellemző, az ilyen mértékű visszaesés figyelmeztető jel kell, hogy legyen akkor, amikor az elmúlt évekre még a tájépítész szakma presztizsének emelkedése, illetve a szakemberhiány volt a jellemző.

A jelentkezések visszaesése persze nem írható a koronavírus járvány rovására, sokkal inkább az újabb átszervezések és a felsőoktatási, rendszerszintű változások miatt van elbizonytalanodás.

A sajátos ismereteket nyújtó sokoldalú tájépítész képzés szempontjából az agrár irány erősödése – véleményünk szerint - nem szerencsés. A környezettervezés, a környezetarchitektúra és a parki kiszolgáló infrastruktúra tervezési ismeretei emelik fel ugyanis a tájépítész szakmát az építész-, és építőmérnök tervező kollégák egyenrangú partnerei közé.

Megoldásra váró problémák, amelyek megoldását a járvány megakasztotta.

A járvány miatt kialakult helyzet megakasztotta azokat a tárgyalásokat, amelyek régen fennálló problémánk, a "Tájépítészeti építmény" fogalmának elismertetését célozza.

Aki már egyszer is járt egy köztér-, vagy parképítés kivitelezési helyszínén, annak eszébe sem jut megkérdőjelezni, hogy ott egyértelműen nem "kertészeti", "természetvédelmi", netán "agrár" tevékenység zajlik, hanem egyértelműen építési tevékenység. A parképítések belső költségvetési struktúrája is alátámasztja ezt, az "élő rész" legtöbbször a beruházási költség 1/4-ét, 1/5-ét sem teszi. Ennek a "Zöld Város" program kapcsán a szakterületért felelős minisztérium jogalkotásért felelős munkatársai számára is nyilvánvalóvá kellett válni.

 A probléma gyökere, hogy a tájépítész szakma nincs kellő súllyal jelen a nagy léptékű építések lebonyolításában, sem műszaki ellenőri, sem kivitelezés vezetői minőségében. Ahogy a hatósági munkában, önkormányzatoknál megfigyelhető egy kedvező trend a "szakma beszivárgására" (egyre több helyen dolgoznak tájépítész végzettségű zöld ügyintézők), az építőipar még mindig rosszul áll ebben a tekintetben, amiért elsősorban a jogszabályi hiányosságok tehetők felelőssé.

A tájépítész szakmai szervezetek – köztük kiemelten a MÉK Tájépítészeti Tagozata is - azért lobbyzik (mindeddig eredménytelenül), hogy a jogalkotó egyértelműen „építmény”-ként tekintsen ezekre a beruházásokra, és akkor nyilván a közreműködők (tervezők, műszaki ellenőrök, műszaki vezetők) szerepe és a kapcsolódó jogosultságok biztosításának szükségessége sem lehet kérdés.

Műfaji sajátosság, hogy a parképítés az építési folyamat végén következik, sokszor a munkaterület biztosítása sem egyszerű, nem beszélve a végére elfogyó forrásokról. Sajnos egy kert "nem dől össze", ha kisebb növényanyagot ültetnek ki, vagy ha egyes drágább elemit kihagyják, esetleg silányabb burkolatokat alkalmaznak, stb. Egy házat nem lehet ennyire megcsonkítani.

Némi előrelépés a két – 2019 év végi - szabvány megjelenése, mely komolyabb tartalommal ruházza fel a növénytelepítési munkákat, valamint jobban szabályozza a fák védelmét építési területeken. Mivel a szabványok szerinti építéshez komolyabb szakértelem szükséges, ez reményeink szerint magával fogja hozni a tájépítész szakmagyakorlók nagyobb számú, és súlyú jelenlétét a kivitelezési folyamatban. Addig tájépítész műszaki ellenőr híján marad a tervezői művezetés műfaja, amit tapasztalataink szerint a nagyobb beruházásokon szerencsére egyre komolyabban vesznek.

Hasonló problémát jelent, hogy az ágazati irányítás alá tartozó intézmények zöldfelületeinek, kertjeinek továbbra sincs gondos, értő gazdája, a zöldfelületek funkcionális és ökologikus megújítása nem szerepel a programokban. Az „Egészséges Budapest” és a Kórház-felújítási Program keretében, továbbá az Iskolakert programban a szakma egyetlen képzőhelye, a Tájépítészeti és Településtervezési Kar jelezte együttműködési készségét a tervezési elvek és szempontrendszerek kidolgozására. Különösen az egészségügyi intézmények kertjeinek „alulkezeltsége”’ jelent gondot, hiszen az utóbbi években számos kutatási eredmény látott napvilágot, ami a kertek, a zöld környezet gyógyító- és éltető hatásának, erejének a fontosságára hívja fel a figyelmet. Félő, hogy a költségvetési szigorítások miatt nem hogy előrelépés, de még a szintentartás is nehézkes lesz.

A változtatás lehetőségei és irányai

Ha kezelhető veszteségekkel megússzuk a válságot, akkor az egészséges környezetre való igény (a megindult trend folytatásával) reményeink szerint még erősödni is fog.

Mindezek mellett kitörési pont számunkra a "zöldinfrastruktúra" tervezésében való szinte kizárólagos képzettségünk. Meggyőződésünk szerint a tájépítészet fontosságát az egészségesebb környezet biztosítása miatt fontos hangsúlyozni, ebből a nézőpontból kell a szakmát felértékelni.

A megváltozó környezetben megoldás lehet, ha a szakma egy finomabb iránykorrekcióval még erősebben a város ökológiai viszonyainak javítását tűzi ki elsődleges célnak, még akkor is, ha ez a dizájn, vagy művészeti típusú megközelítések átmeneti háttérbe szorulásával jár is együtt. Mindeközben nagyobb hangsúlyt kell fektetni a gyakorlati ismeretek (fókuszban a korszerű növényismeret) közvetlen átadására is.

Meggyőződésünk, hogy a válsággal terhelt időszakban a források szűkülésével jelentősen növekedhet a tervezés jelentősége. Az állami és az önkormányzati szektor részéről a kevesebb forrást igénylő tervpályázatok és tervi előkészítések sokaságával lehetne a műszaki értelmiséget kimenekíteni (ha nem is a válságból, de a csődből), ami sajnos biztosan lesz.

Most van - illetve most lenne - idő alternatívák kidolgozására, aprólékos tervezésre, hogy átbeszéljük a céljainkat, hogy részvételi tervezéseket kezdeményezzünk és valósítsunk meg. Lehet idő katasztereket készíteni, jogszabályok között rendet rakni, mert a fejlesztésekre szinte biztosan lényegesen kevesebb pénz lesz.

Mindezen feladatok ellátására pedig kellenek szakértőként, szakemberként a bevonható tájépítész mérnökök.

A tájépítész szakma tervezett nagyrendezvényei a koronavírus járvány okozta veszélyhelyzet után

ÉV TÁJÉPÍTÉSZE illetve az ÉV JUNIOR TÁJÉPÍTÉSZE-DÍJ

A Magyar Építész Kamara Táj- és Kertépítészeti Tagozata, a Magyar Tájépítészek Szövetsége és a Semmelrock Stein+Design Burkolatkő Kft, mint díjalapítók, ebben az évben kilencedik alkalommal hirdetik meg az ÉV TÁJÉPÍTÉSZE-DÍJAT illetve az ÉV JUNIOR TÁJÉPÍTÉSZE-DÍJAT.

A program felelős szervezője és rendezője 2020-ban Glázer Attila tájépítész-fotográfus kollegánk lesz.  

A díj egy alkotó (esetleg alkotópáros, vagy alkotó csapat) maximum 5 évre kiterjedő kiemelkedő teljesítményének díjazását szolgálja. Az elismerés az aktív, teljesítőképességének csúcsán álló kollégák díja, amely hangsúlyozottan nem életműdíj, hanem egy rövidebb, de igen intenzív (produktív) periódus rangos szakmai elismerése, a szakmai önbecsülés növelője, nagyobb teljesítményre ösztönző erő, a szakmán belüli kohéziós erő erősítője, mely a szakmaközi kapcsolatok építését is szolgálja, egyben korszerű kommunikációs eszközöket felvonultató PR felület.

Az ÉV TÁJÉPÍTÉSZE illetve az ÉV JUNIOR TÁJÉPÍTÉSZE-DÍJ döntője, illetve a díjátadás (reményeink szerint a járvány miatti korlátozások elmúltával) 2020. október 9-én lesz a Budai Campus dísztermében.

TÁJODÜSSZEIA 2020

A 2010-ban a FUGÁ-ban, 2015-ben pedig a Vigadóban megrendezett sikeres TÁJODÜSSZEIA kiállításokat követően a MÉK Tájépítész Tagozata a Magyar Tájépítészek Szövetségével együttműködve megkezdte a „70 magyar tájépítészeti projekt” alcímet viselő TÁJODÜSSZEIA 2020 kiállítás előkészítését.

A kiállítás megrendezésére - a koronavírus járvány miatt előállt rendkívüli helyzetre való tekintettel - előreláthatóan 2021 első negyedévében kerül majd sor.

A korábbi – a szakma elismerését elnyert - kiállítások kurátora Bardóczi Sándor volt, az arculati elemeket pedig Almási Balázs tervezte.

Az elmúlt öt év legfontosabb tájépítészeti projektjeit és eredményeit a szakmának és a széles nagyközönségnek bemutató szakmai seregszemlék korábbi sikere megköveteli, hogy a kényszerű halasztás ellenére a kiállítás és a kapcsolódó programok előkészítése a veszélyhelyzet időszakában is folytatódjon, és az idei évben összeálljon az a digitális kiállítási anyag, amely a jövő évben fizikailag is bemutatható lesz.

A TÁJODÜSSZEIA 2020 kiállítás kurátora dr. Boromisza Zsombor tájépítész mérnök, a SZIE-TÁJK oktatási és kutatási dékánhelyettese, tanszékvezető lesz, aki a kiállítás előkészítéséhez, (az anyagok küldéséhez és fogadásához, illetve a kiállítással kapcsolatos kommunikáció zökkenőmentes biztosításához) létrehozott egy internetes felületet, amelynek elérhetősége:

 https://drive.google.com/drive/folders/1nS_EANsS5mkZ1i1slhy84gY-kBykHuSD?usp=sharing tajodusszeia@gmail.com

A TÁJODÜSSZEIA 2020 kiállítás előkészítéséről szóló tájékoztató 2020 áprilisában megjelent a tajepiteszek.hu honlapon.

Az előzetes projektjavaslatokat / nevezéseket 2020. szeptember végéig várják a szervezők. A beérkezett javaslatok közül a kiállításra kerülő projekteket - a MÉK Tagozat és az MTSZ 2-2 vezetőségi-, illetve elnökségi tagjából álló zsűri javaslata alapján - a kiállítás kurátora fogja kiválasztani.

Mivel a kiállításra kerülő anyagnak ez év végéig össze kell állnia, ezért a szervezők már az április közepén a tajepiteszek.hu honlapon megjelent tájékoztatóban felhívták a figyelmet arra, hogy a projektek fotózására kedvező tavaszi, nyár eleji időszakot használják fel a projektek dokumentálására.

A MÉK Tájépítészeti Tagozat vezetőségi tagjai véleményének és javaslatai felhasználásával összeállította: Schuchmann Péter, a Tagozat elnöke

Kommentek(0)