A 2022 JUBILEUMI ÉV TÁJÉPÍTÉSZE GÁLÁN minden idők egyik legerősebb mezőnye alakult ki. Ez az est folyamán többször is elhangzott.

A zsűri két körben hozta meg döntését. A második szavazás a laudációk meghallgatása után történt és az elhangzott méltatások alapvetően befolyásolták a végső eredményt.Most közreadjuk a 2022 év ÉV TÁJÉPÍTÉSZE DÍJ jelöltjeiről készült laudációkat.

Báthoryné Nagy Ildikó Réka - 2022-BEN Az  ÉV TÁJÉPÍTÉSZE KÖZÖNSÉGDÍJ nyertese

Szalai Anna a Népszava fővárosi tudósítója  (videó 44:20 percétől visszanézhető)

A GÁLÁRÓL készült videóanyag egyelőre csak az FB-n érhető el a Tájépítészek Fb oldalán a videótárban.

https://www.facebook.com/tajepiteszek/videos/673039663887274

Báthoryné Nagy Ildikó Réka méltatása

A gondolatültető láthatatlansága

Egy jó városi park csodás igézete a természetnek. A padon ülve tartjuk arcunkat a simogató nap felé. Lassú, elnyújtott lépésekkel fedezzük fel a sétányokat, elégedetten bólintunk a bokrok-virágok-zöldek tetszetősen illesztett foltjai felett. A hozzáértők elmélazhatnak a csapadékfelhasználáson, a fenntarthatóságon, az ökológiai tényezőkön, a különleges tájépítészeti megoldásokon. De az adott településre készült zöldinfrastruktúra fejlesztési és fenntartási akcióterv a szofisztikáltabb parkjáróknak is csak távoli képzettárs.

Most egy olyan tájépítészt mutatok be, Báthoryné dr. Nagy Ildikó Rékát, aki ebben a többség által láthatatlan, ismeretlen vakfoltban tevékenykedik immáron több mint két évtizede, miközben a világ egyre inkább folyamatosan pörgő látványszínházzá alakul, amelyben a háttérben zajló munkára vajmi kevés figyelem és elismerés jut. Egy embert, akinek rétegei azok a zöldek és kékek, amikkel a településszerkezeti terveken a parkokat, réteket, erdőket és vizeket színezik. Terei azok a városi természetfoltok, amelyek élhetővé teszik a térkővilágot. A közösség mindenki számára egyformán hozzáférhető, egészséget, békét és csendességet kínáló zöld terei.

Több sapkát hord egyszerre. A Magyar Agár- és Élettudományi Egyetem Településépítészeti és Települési Zöldinfrastruktúra Tanszékének vezetője. Immáron 22 éve dolgozik itt. A hazai tájépítészet és a zöldfejlesztés két neves szakembere Szilágyi Kinga és Jámbor Imre professzorok voltak a mesterei, akiktől megörökölte a városi zöldfelületekkel kapcsolatos témákat. A fővárosi zöldinfrastruktúra fejlesztési terv, a Radó Dezső Terv valamennyi előképének elkészítésében részt vett, ahogy a jelenlegi kidolgozásában is szerepet vállalt. Ennek az időszaknak a terméke a zöldfelületek gazdasági értékszámítási módszertanának kidolgozása is, amellyel a számok nyelvére is lefordítható, hogy mennyit ér a társadalomnak, mondjuk a Szent István Park egy négyzetmétere. A közös munka továbbélése a nemrég lezárult városmajori parkpályázat előkészítő tanulmánya, amelyen Jámbor Imrével dolgoztak együtt.

Az állami és az önkormányzati döntéshozókkal való egyeztetések minden esetben felérnek egy ütközettel. Mostanra már eléggé harcedzettnek számít. 2016-tól vállalt szerepet az Agrárminisztérium koordinálásával indult a kutatási programban, amelyben egy 21 fős települési szakértői panel munkáját irányította. A cél egy olyan módszer kidolgozása volt, amely láthatóvá és értékelhetővé teszi a települési zöldfelületeket a településrendezésben, kiemelve településökológiai jelentőségüket.

Az egyetemi lét nem kevésbé viszontagságos. Változó név alatt, változó fenntartói elvárások mentén kell évről-évre olyan új szakembereket képezni, akik azután képesek lesznek megküzdeni a közpénz uraival, hogy térkő helyett nőhessen a fű, rózsaágyások helyett az embereknek, a pillangóknak és méheknek is tetsző virágos rét legyen a városi tájban. Nagy Ildikó Réka tanszéke korántsem elefántcsonttorony. Az unalomig ismétlődő tematikájú gyakorlatok helyett élő partnerségek diktálják a hallgatóknak az új feladatokat. S az, hogy hol a Soroksári Duna-ág mellett, hol Székesfehérváron, hol egy Tisza tavi kis faluban próbálhatják ki magukat a diákok, nagyban függ a tanszékvezető menedzseri képességeitől. Az pedig különösen nagy türelemre, empátiára és kapcsolatteremtő képességre utal, hogy politikai oldaltól függetlenül tud feladatot szervezni a diákjainak a Budapesti Fejlesztési Központtal, Józsefváros önkormányzatával vagy éppen Isztimér önkormányzatával. Ő a motor, ami lökést ad, a pók, aki összeköti a szálakat. Mindennél többet mond erről, hogy mesterképzéses hallgatók többsége már egy évvel a diploma előtt elkel.

Fiatalkorában nagyon elkeseredett, ha egy terve nem az általa elképzelt formában, módon valósult meg. Ma már sokkal fontosabbnak tartja, hogy sikerült-e elültetni a gondolatcsírát. Ha igen, akkor előbb-utóbb elindul a változás.

A sok éve vitt terepmunkák során arra is rájött, hogy minden ötlet releváns lehet. A nagy látványos megoldások mellett helye van az apró változásoknak. A csendes belesimuló magától értetődő felvetésnek éppúgy, mint a teljesen új irányt szabó provokatív huszárvágásnak. A lényeg, hogy az adott közösség sajátjának érezze és továbbgondolja.

Néha a csendes ellenállás, a nem tevés a leghelyesebb szakmai hozzáállás - vallja. Hejcén, egy Zemplén megyei zsákfaluban például közösségi gyülekezőhely kialakítására vártak terveket minden szokásos kellékkel - térkővel, szaletlivel, virágágyással, a barokk kastélyig vezető út végén termetes körforgalommal. Mindez éppen kitakarta volna, vagy jelentéktelenné silányította volna a meglévő természeti és épített értékeket. Mi lett végül helyette? Semmi! És ez annyira gyönyörű – mondja. Maradt a természetes patakpart, a szilvafás fasor, a kővel rakott pincék, csak szépen rendbe szedve, látványosra fazonírozva. Hogyan érte el? Legfőbb fegyvere az erős szociális érzékenység. Tegyük hozzá a a helyi kapcsolati hálók, erővonalak feltérképezésére való képessége se hátrány.

A polgármesternek meg kell adni a lehetőséget, hogy csilloghasson, de az ügyes tájépítész közben arra is ráveheti, ami a közösség számára hasznos. Tagadhatatlanul kell hozzá türelem. Veszprémben 7 évvel ezelőtt indult a közös munka. Azóta elkészült a zöldinfrastruktúra fejlesztési terv, felállt a klímaadaptációs bizottság és ma csaknem két hektáron 8 helyszínen terül el vadvirágos rét, ahogy azóta Budapesten elnevezték: méhlegelő. Az idén elkészül az egyedi összetételű veszprémi magkeverék és kihelyezik az első kaptárat. Az általa vezetett program lehetőséget ad a városi biodiverzitás kutatására, környezeti nevelésre, közösségépítésre, technológiai kísérletezésre, az élhető város kialakítására.

Sokadik sapkája a közösségépítés. Azoknak a civileknek az összeterelése és segítése, akiknek a sajátjukon túl a közösség zöldje is számít. Ennek egyik formája a belvárosi belső udvarok kivirágoztatása. A sűrű városi szövetben ugyanis ez teremt lehetőséget látható mértékű zöldfelületfejlesztésre. A XIII. kerületben egy német pályázatból kinőtt program mentoraként és zsűritagként is dolgozik. A tapasztalatokat a fővárosban az „Égig érő fű” udvarzöldítési programban is hasznosítják.

A tájépítésznél már csak a települések zöldfelületeit fenntartó szakemberek láthatatlanabbak. Az ő munkájuk elismerése a Virágos Magyarország mozgalom, amelynek öt éve szakmai vezetője, 2009 óta tagja az európai környezetszépítő verseny nemzetközi zsűrijének. A verseny valójában az értő, szerető figyelem a közösségért hivatásból, civilként tenni akarókra. Ahogy az egyik résztvevő település főkertésze mondta:„a versennyel láthatóvá válnak, kiemelik őket a porból”.

S ezzel vissza is tértünk a kezdő gondolathoz.  Pilinszky János szavaival zárva: „A jótettek javarészt titokban születnek. Semmiféle műszer nem jelzi őket, semmiféle statisztikai apparátus nem készít róluk táblázatot. De jelenlétük csak annál valóságosabb”.