Winkler Márk újságíró méltatta Hóman Jánost és Pécsi Mátét az Objekt Tájépítész Iroda vezető tervezőit.
A gálaműsor keretében az 5 tájépítész döntőst laudálók méltatják, miközben a pályázati anyagukat is megtekinteheti a közönség.
Köszöntök mindenkit!
Megtisztelő, hogy én lehetek az, aki idén az Év Tájépítésze díj egyik jelöltjét, az Objekt Tájépítész Irodát és az iroda munkásságát laudálhatom.
Az Objektet Hómann János és Pécsi Máté alapította, azonban méltatásom korántsem csak nekik szól, hanem az Objekt egész csapatának, tehát rajtuk kívül Hómanné Huszti Bernadettnek, Koltai Emesének, Ripszám Eszternek, Szederkényi-Thurnay Júliának, Wang Xiao-nak.
Így, egy csapatként fogadtak engem, pontosan egy héttel ezelőtt, amikor ellátogattam hozzájuk. Irodájuk egy régi, historizáló bérház belső udvarán rejtőző, különálló kis villában található. Belső tereire az egyszerűség, a laza rendezettség jellemző, amelyet itt-ott izgalmas átlátások, vagy épp érdekes megoldások színesítenek, pl. a kőlépcső szabadon hagyott, plasztikus felülete. A villához tartozó kert csendes, védett, ápolt, rendezett, azonban mégis egyfajta érintetlenség és természetesség sugárzik belőle. Egy megrendelőjük ugyan egyszer rákérdezett, hogy nem kéne-e kezdeni ezzel valamit, azonban nekik pontosan így tetszik: vadregényesen, de mégis belakhatóan, belakottan.
Bár sem a villa, sem a kert nem közvetlenül az Objekt csapatának keze munkáját dicséri, mégis fontosnak tartottam megemlíteni őket. Egyrészt azért, mert e környezet nagy hatással volt rám, másrészt azért, mert mind egészében, mind részleteiben visszatükrözi az Objekt csapatának tájépítészeti világát.
A kerti padon ülve és beszélgetve szóba kerültek például a kezdetek, hiszen Máté és János már az egyetemről ismerik egymást. Később pályakezdőként mindketten az S73-ba kerültek, ekkor kötöttek barátságot, hiszen több pályázaton és projekten is együtt dolgoztak. Az itt eltöltött szűk évtized számos tanulsággal járt és a későbbiekre is sok fontos inspirációt adott.
Első jelentős, önálló munkájukkal egyből a mélyvíz legmélyére kerültek. A vári Karmeli Épületegyüttes Környezete nagyon összetett, felelősségteljes és viszontagságoktól sem mentes feladat elé állította őket, amelyet azonban sikerrel megoldottak. Bár reprezentatív jellegéből adódóan a természetszerűség erre a munkájukra kevésbé jellemző, a kontextushoz mérten itt is szembetűnő a mesterkéltség és a sallangok elkerülése.
Legfontosabb projektjeik közé tartoznak a 13. kerületben, illetve a belvárosban található olyan közterek is, mint a Dagály sétány, a Podmaniczky tér vagy a Vörösmarty tér. Megtudtam tőlük, hogy minden munkájuknál, a feladatok teljesítése és a funkciók kielégítése mellett igyekeznek olyan megoldásokat is alkalmazni, amelyek – bár nem biztos, hogy látványosak – valamilyen szempontból előremutatók. Ennek köszönhető többek között a Dagály sétány egyedi és Magyarországon újító vízháztartási rendszere, vagy épp a Podmaniczky tér újonnan ültetett fáinak gyors és látványos növekedése, amit az itt alkalmazott gyökércellás rendszer tesz lehetővé.
Legutolsó és egyben talán a legnagyobb visszhangot kiváltó munkájuk az Archikonnal közösen jegyzett Vizafogó park, amelyért az Európa Zöld Város Nemzeti Díjat és a Budapest Építészeti Nívódíjat is elnyerték. Bár ők – korántsem álszerényen, csupán alázatosan – igyekeztek tompítani e projekt egyedülállóságát, valóban kimagasló eredményről beszélünk, ráadásul nemcsak szakmai, hanem társadalmi és gondolati vonatkozásaiban is!
Az iroda bemutatkozásában azt olvashatjuk, hogy nincsen a munkáik mögött meghúzódó, állandó eszmerendszer vagy ars poética. Mi köti össze mégis az Objekt által tervezett projekteket, kimagasló szakmai minőségükön túl?
Egyrészt, az az egyszerű, őszinte, ugyanakkor mély és elemi fontosságú felfogás, amely az egyes munkákat önállóan, elsősorban azok különböző kontextusából kiindulva és nem pedig a tervezők hübriszére alapozva közelíti meg. Ahogy az Objekt tagjai beszélgetésünk során többször kiemelték, minden projekt más: más a helyszín, az emberek, a történeti, szociokulturális és fizikai kontextus. Más a történet, más a probléma, más a feladat, más a kérdés – így tehát a válasz sem lehet ugyanaz! Hiszen a tájépítész, az építészekhez hasonlóan mindenekelőtt nem saját magának és nem is az örökkévalóságnak, hanem a használóknak, az embereknek tervez.
Másfelől, összefonja munkáikat a már sokszor hangsúlyozott csapatszellem. Itt sem valamilyen központilag meghatározott mantrára kell gondolni, épp ellenkezőleg: szuverén, sokszor akár hevesen vitatkozó, de a legfontosabb dolgokban mégis egyetértő társak közös erőfeszítésére.
„Egyszerű, csendes, letisztult, de azért mégis csak van benne valami!” – Mondták mindenfajta álca nélkül.
Azt hiszem, hogy ez a pózoktól mentes közvetlenség az, ami leginkább megfogott, mind közös beszélgetésünk, mind pl. a Vizafogó park bejárás után. Lehetne ezt tovább cizellálni, köré egész elméletet építeni, de nem ez a lényeg! Hanem az, hogy legyenek olyan parkok, terek, városi tájak, ahol a nyüzsgő modern világ kakofóniája közepette is otthon érezzük magunkat. Az Objekt márpedig ilyen tereket tervez.
Engedjék meg, hogy méltatásomat egy kissé távolról vett idézettel zárjam, amely azonban, úgy vélem, hogy egyszerre kötődik az elhangzottakhoz és nyit meg egyben jótékony távlatokat. Dimitris Pikionis görög építész, gondolkodó szavait szeretném idézni, akinek legfontosabb munkája az athéni Múzsák dombja és az Akropolisz környezetének az ’50-es években végzett tájépítészeti kialakítása. Így fogalmaz önéletrajz ijegyzeteiben:
„Fiatalok, tegyétek félre az egyéni és önös akaratot, és ereszkedjetek le az engedelmesség vályújához. Ez, és csakis ez adhatja meg nektek az igazi szabadságot. Ne lankadjatok, és ne tétlenkedjetek, mert meg van írva, hogy ha valamit nem tudtunk elérni, az végül megbocsáttatik, de arra nincs felmentés, ha meg sem próbáltuk!”
Szívből remélem, hogy idén – vagy ha idén nem, akkor egyszer később biztosan – az Objekt csapata kerül ki győztesen az Év Tájépítésze Díjon!
Köszönöm, hogy meghallgattak!
Winkler Márk
2023.05.16.
Winkler Márk: A BME-n szerzett építészmérnöki diplomát, jelenleg az ELLTE BTK Filmtudomány mesterképzésének hallgatója, valamint az Építészfórum szerkesztője. Fő érdeklődési területe a lakhatás és az építészet kapcsolat, azon belül is az alacsony, sűrű beépítési tipológiák kutatója. A tájépítészetet érdeklődve, csodálattal figyeli, és hiszi, hogy az épületek közötti terek legalább olyan fontosak, ha nem fontosabbak a városban élő emberek életében, mint az épületek maguk. Kár, hogy erről az építészek hajlamosak megfeledkezni.
Ezúton is köszönetet mondunk az esemény támogatóinak:
Magyar Tájépítészek Szövetsége, Magyar Építész Kamara Táj- és Kertépítész Tagozata,
Wienerberger Zrt, mint a Semmelrock térkövek gyártója,
VPI Design Kft., Viaplant, Jana, Myrtus pincészet, MATE, NKA, Magyar Művészeti Akadémia
Kommentek(0)
Ha hozzá szeretnél szólni, akkor regisztrálj az oldalon itt!