Szülinap az Arborétumban - 140 éves a szarvasi mamutfenyő

Kategória: 

A Szarvasi Arborétum Magyarország legnagyobb arborétuma. A látogatók sok fáját, bokrát ismerik és szeretik. Tavasszal, a virágzó liliomfák a leglátványosabbak, ősszel a sok színes lomb között a perzsa varázsfák és a japánjuharok a legfeltűnőbbek. Mégis „A mamutfenyő” (Sequoiadendron giganteum), az, amit évszaktól függetlenül minden látogató felkeres, ami télen-nyáron egyaránt lenyűgöző látványt nyújt.

A Szarvasi Arborétum Magyarország legnagyobb arborétuma. A látogatók sok fáját, bokrát ismerik és szeretik. Tavasszal, a virágzó liliomfák a leglátványosabbak, ősszel a sok színes lomb között a perzsa varázsfák és a japánjuharok a legfeltűnőbbek. Mégis „A mamutfenyő” (Sequoiadendron giganteum), az, amit évszaktól függetlenül minden látogató felkeres, ami télen-nyáron egyaránt lenyűgöző látványt nyújt.

Génbanki törzslapja szerint ültetése 140 éve történt. Ilyen dátumok a legritkább estben maradtak ránk, de a szarvasi mamutfenyő ebben ez kivételnek számít, ültetését 1873-ban jegyezték le.

                   

A mamutfenyők óriásait először 1852-ben találták meg a Sierra Nevada erdeiben. Már 1953-ban hoztak belőle Európába is, de elterjedni csak az 1870-s években kezdett, ezért joggal gondoljuk, hogy a Szarvasi Arborétumban található fa az Európában fellelhető legidősebb példányok közül való.

A valószínűleg Angliából Schönbrunnon keresztül érkező példányok közül csak kettő maradt meg, amelyek eleinte szépen fejlődtek a kertben, viszont ma már csak az egyik él (a másik 2010-ben pusztult el). Többször csapott bele villám (legutóbb az 1990-es években), majd a 2008. március 1-i nagy viharban teljesen megrongálódott. A „villám sújtotta mamutfenyő” - ahogy azt az arborétumban hívtuk és különböztettük meg a másik nagy fától – rendkívüli szívóssága ellenére a sorozatos csapásokat már nem tudta kiheverni és két évvel a nagy vihart követően elpusztult.

Azóta az első ültetésűek közül, egyedül a szülinapos nagy mamutfenyő, valamint több később ültetett „apróság” fejti ki a látogatók csodálatát.

A Szarvasi Arborétumban élő mamutfenyő nem a legnagyobb és nem is legszebb mamutfenyője az országnak, viszont léte rendkívüli életerejét bizonyítja a fajnak, hiszen ezek a fák Észak-Amerikában a 1000-2500 méter magas hegyekben őshonosak, ahol télen 3500-5000 mm csapadék hull, a téli hó pedig májusig megmarad. A nyár meleg és bár ott is kevés a csapadék, jóval rövidebb, mint nálunk. Szarvason télen-nyáron kevés a csapadék (évi 500 mm körüli), a nyár hosszú és sokkal forróbb, mint az eredeti termőhelyen. Kártevő jellemzően nem emészti fát, a gombáknak csersavtartalma miatt jól ellenáll, ezért a legnagyobb kihívást számára a terület időjárási viszonyaihoz való alkalmazkodás jelenti.

Az a tény, hogy ez a fa ilyen magas kort élt meg ilyen, számára kedvezőtlen körülmények között már önmagában is csodálatra méltó, és akkor még nem említettük majd 30 méteres magasságát, 176 centiméteres törzsátmérőjét, amihez 550 centimétert meghaladó törzskerület tartozik.

Aki a szarvasi mamutfenyőt szemléli, arra gondoljon, hogy 140 évével valójában még csecsemőnek számít a Sequoia Nemzeti Park 3000 éves példányaihoz képest, mégis „Ő” a híres nagyok fölöttébb nehézsorsú, de mégis rendületlenül kitartó rokona.

A szarvasi mamutfenyő születésnapján jó egészségügyi állapotnak örvend. Fejet hajtva tisztelgünk előtte és kívánjuk neki, hogy még sok-sok évig álljon délcegen e pompás kert közepén.

Dr. Hanyecz Katalin