A fenntartható megoldások keresése a Római-parton

Kategória: 
Címkék: 

A szombati demonstráción elhangzott beszéd Bardóczi Sándortól.

"Sokan mondták már és hamar szállóigévé vált: ez egy következmények nélküli ország. Én inkább úgy látom: ez egy párbeszéd nélküli ország. Csak monológok vannak. Néha magas polcról és pökhendien. Párbeszédet kell kezdeményezni, és keresni a fenntartható megoldásokat."

Kedves Barátaim!

Én csak írtam egy Requiem-et Római partért az epiteszforum.hu-n, mert szeretem a Rómait. A legszebb gyerekéveimet őrzi a part, és láttam, hogy a tervek még a nyomát is eltörölhetik annak, ami itt volt. Aztán kis forgószél lett belőle, majd hirtelen vihar. Összerántott eddig egymásról nem is tudó embereket. Mindenkinek van egy története a Rómairól, mert a római elválaszthatatlan ettől a várostól. A kollektív tudat része. Sokat köszönhetünk neki és szeretnénk, ha gyerekeink és unokáink is látnák ilyen szerethetőnek. Mi tájépítészek azt tartjuk, hogy az ember szegélykedvelő állat, ezért olyan szegélyekben gazdag tájakat, tájrészleteket kell terveznünk, ahol az ember jól érzi magát. Olyan helyeket, amelyek játékra, kreativitásra késztetnek. Más városok két kézzel kapaszkodnak egy ilyen adottság után, hajlandóak sokat költeni rá, hogy ilyen vízpartjaik legyenek: mi rosszul sáfárkodunk értékeinkkel.

A Római partot nem mi, mérnökök rajzoltuk ilyennek, de szeretnénk ha megőrződne karaktere. Nem mai leamortizált állapota, hanem a karaktere. Ez a mostani tervekkel nem megy. A part közterületei rosszul járnak, a magánterületei nagyon jól. Nincs meg a kompromisszum. Békásmegyer,  Csillaghegy és Mocsáros-dűlő pedig jobban félhet majd az ártól, mint valaha. Mert a mobilgát egy kockázatos valami. Erről Csók László 2006-ban még szintén így nyilatkozott, megvilágítva a valós veszélyeket, ám ellentmondásban a 2013-as Csók Lászlóval. A mobilgát olyan mint egy biztonsági öv a repülőgépen. Illúzió. Arra találták ki hogy lokálisan védjen kis területeket, vagy biztonsági tartalékot tudjon adni, ha nincs megfelelő magasság. De nem arra találták ki, hogy 3 km hosszon 2,2 m magasságban védjen bennünket 6-10.000 m3/sec vízhozam mellett az árhullámoktól, miközben meggátolja a talajvizek áramlását és belvizeket, elöntéseket és valóban "fekáliát" okozzon Csillaghegyen.

Hiszem, hogy a mérnökök kreatívok, hiszem, hogy létezhet olyan megoldás, amely kompromisszumos. Ahol jól járhat az is, aki a parti ingatlan felértékelésében érdekelt és az is, aki csak szeret ide kijárni kacsákat etetni, kövekkel kacsázni, bámulni a vizet, andalogni, horgászni, kerékpározni, evezni, fröccsözni vagy a barátokkal egyet szórakozni. Fák árnyas hűsében a tűző melegben, amikor a városban már felforr az agyvíz.

Sokan mondták már és hamar szállóigévé vált: ez egy következmények nélküli ország. Én inkább úgy látom: ez egy párbeszéd nélküli ország. Csak monológok vannak. Néha magas polcról és pökhendien. Erőből áttolt hatalmas fejlesztések - amelyek néha csak a fejlesztés kedvéért, presztízsből vannak, nem pedig értünk, városlakókért. Pedig mennyivel többet profitálnánk belőle, ha megbeszélnénk. Ha beszélnénk arról mit tartunk értéknek. Mi az amit mentenénk, mi az amit beáldoznánk. Mi a közös érdek és mi a magán. E kettő hogyan egyeztethető össze?

Tarlós István főpolgármester úr egy mérnökember. Érteni fogja, amit üzenek neki. A mérnök mindenkor a feltett kérdésre keresi a választ. Optimalizál. Eddigi szakmai életem során találkoztam több mérnök-óriással. Egyikük volt a néhai Mikolics Sándor. Ő a Nagymarosi duzzasztómű főtervezője volt. Nem akárki. Az ő példájával szeretném érzékeltetni, mi a helyes mérnöki magatartás. Élete fő művét rombolta le az a rendszerváltó ellenzéki civil erő, aki ebben a hatalmas beruházásban látta meg a rendszer omladozó falain a rést. Mikolicsnak megvolt rá a teljes jogalapja, hogy a Duna Kör akkori vezetőjét, Vargha Jánost ne zárja a szívébe. Mégis, amikor Vargha fontos állami posztra került egy tájépítész összehozta a két ősellenséget. A mediátor itt van a körünkben: Dr. Rácz Tamás Pro Régió és Ormos Imre díjas tájépítész, az MTA Tájépítészeti Albizottságának a tagja. Vargha arra kérte Mikolicsot, hogy tervezze meg neki a Felső-Duna szakasz hajózóútját keresztgátas duzzasztás nélkül, hogy a Hágai per után a szlovákoknak igazolni tudjuk: az ökológia értékek tiszteletben tartása mellet is működni tud a nemzetközi hajózóút. Mikolics felállhatott volna az asztaltól. Akár arcul csapásnak is gondolhatta volna az ügyet. Nem ezt tette. Saját főműve romjain kidolgozott egy vízszint alatti, láthatatlan, gabionos szűkítőművet, amelyből ha 8-at elpotyogtatnánk a kritikus gázlószakaszokon, akkor úgy oldaná meg kisvízkor a duzzasztást, hogy nem lenne hatással az árvízszintre, nem látszana és békén hagyná a dunai mellékágak ökológiai értékeit, valamint a vízbázisainkat. Megtalálta a fenntartható megoldást. A "Mikolics művekből" egy megépült a Dunakanyar rehabilitáció részeként. Senki ne keresse. Nem látszik. De működik. A mérnök válaszolt a máshogy feltett kérdésre. Ezeket a mérnököket mélységesen tisztelem. És egyben ma hiányolom a Római partról. 

Bardóczi Sándor