"A felszínen könnyen hajlítható, formálható, aztán önálló életre kel, öntörvényűen burjánzik, de közben makacsul a mélyben gyökerezik. Úgy gondolom a fűzépítő programok finoman szimbolizálják a Pagony vezető tervezői, Herczeg Ágnes és Vincze Attila és a Pagony tevékenységét.

Itt minden pályázó a tájépítészet kiválósága, szakmai érvekkel nehezen tudnék bárki mellett „kampányolni”- annál is inkább, hiszen én nem vagyok szakmabeli. Maradnak a szubjektív benyomások, a számomra különleges értékek. Ezek közül is kiemelkedik, hogy Ági és Attila irodájának munkáját gyakorlatilag az alapítás óta kíséri elválaszthatatlanul a közösségépítő és művészeti tevékenység is. Amint beléptem hozzájuk, egy fa installáció fogadott, mely erdélyi fürdőépítési táboraik emlékét idézi. A fotón egy csapat rövidnadrágos, mosolygó, kicsit szurtos, felnőtt ember. Mint a Pöttyös Panni könyvben, amikor Peti a sarazós játék hevében kiabált fel Panninak az udvarról a teraszra, hogy jöjjön le. A kint és bent kapcsolata, a játékra vagy legalábbis részvételre hívó tér az, ami leginkább jellemzi a Pagony tervezői Kiskunfélegyháza főterének átalakítását bemutató munkáját is. Amikor azt írják, hogy „A táj, a kert egyben természet, művészet és szociális tett”, akkor az ember és a természet kapcsolata érdekli őket, nem szimplán alkotni, létrehozni akarnak, nem hisznek a tisztán ember nélküli természetben sem. A kettő viszonya izgatja őket. Hogyan tud élő közösségként funkcionálni a nagy egész?- ez az alapkérdés. Kiskunfélegyháza teljes belvárosának a megújítása jó példa erre. A cél az volt, hogy pezsgőbb-nyüzsgőbb központja legyen a városnak. A közösségi teret határoló üzletek számára lehetőséget biztosítottak a térrel való direkt kommunikációra. Kitelepülésre alkalmas helyeket teremtettek, ahol az emberek szívesen töltenek időt. A kis növénytáblák között kvázi tanösvényeket és egy több, mint 2 hektáros biodiverz zöldfelületet is létrehoztak. A legkevésbé látványos, ám a legmélyebb háttér tudást, nagy tapasztalatot igénylő rész éppen ez, hogy egy 7-8 hónapon át folyamatosan virágzó, a legnagyobb nyári hőségben is szép képet mutató kert szülessen. A tervezésnél már jó ideje fontos szempont számukra, hogy a fenntarthatóság jegyében, minél kevesebb élő munkát igényeljen a terület, hosszú távon. Külön figyeltek arra is, hogy ne kapjon túlzó, reprezentatív burkolatot a tér, semmiképp ne legyen mérnökileg szigorúan tervezett hatása, hanem a kisvárosi léptékre szabott, családias jelleget öltsön. A teraszokat sikerült fahatású burkolattal ellátni, ezzel is az otthonosság-érzést erősítve. A környező iskolákba járó fiatalok magukénak érezhetik, szeretnek itt lenni. A leglátványosabb elem azonban a helyben „honos”-nak nem nevezhető, „poros, alföldi város”-címkére (sztereotípiára) cáfolatot kiáltó, több ponton csobogó, szikrázó víz. Ez az átalakítás nagyon gyorsan hatott és visszahatott a boltok belső terére, de értékére, forgalmára is. Hogy ne csak esztétikai és civil szempontokkal hozakodjak elő, nagyon meggyőző az ingatlanárak emelkedése a területen.

A szombathelyi Sportpark előzménye a Kalandváros nevű játszótér, melyet szintén ők terveztek. Ott viszonylag sok élő fűz-építmény van, nem csak árnyékoló funkcióban, hanem játékelemként is. Például egy nagyon „marasztaló”, fűzlabirintus. Ennek sikerére lehetett építeni az újabb együttműködést. Élő fűzkapuk vezetnek be a parkba, amely fura helyen van. Egyik oldalról egy lakótelep, másikról egy forgalmas út szegélyezi a körbefutó patakokon túl. A tervezésnél fontos cél volt, ennek a területnek a környékbe integrálása. A vízhez vezető ösvények, a rézsűs part átalakítása oldotta a befelé fordulást, kinyitotta a parkot a környezet felé. Az egész liget ikonikus eleme egy a kék különböző árnyalatait hordozó, 30 méter hosszú, 3 méter magas, kicsit egy jéghegyre hajazó mászófal. Mindent teljesít, amit egy játszótéri elemnek kell, de közös játékra is alkalmas, adott esetben a szülők is szívesen használják. Amellett, hogy feltűnően izgalmas forma, lezáró-elválasztó funkciója is van. Még a lakótelepen élők számára is megnyugtató, hogy a görkorcsolya-pálya esetleges zajától is védi a környéket.

A turai kastélypark kialakítása átfogó történeti kutatáson alapul. Nagyon kevés alkotás maradt meg a századforduló kertjeiből. A Petz Ármin-Jámbor Vilmos páros tervezte parkot, a 19.századi historikus-eklektikus stílusú felújított kastély épülethez méltó módon kellett újra gondolni. A szokásosnál is nagyobb, színesebb szakember gárdával kooperáltak a tervezők. Gyümölcskertész, ökológus, dendrológus mellett még egy séfet is bevontak, az ő igényeihez igazították a veteményest. Az eredmény egy nagy, 4-5 éven át kitartóan együttműködő csapat munkájának gyümölcse. És ezt azért is tartom fontosnak hangsúlyozni, mert a Pagony iroda egyik erőssége éppen ez. A munkafolyamatban nemcsak kifelé sugárzik a közösségépítő szándék, hanem a létrehozók maguk is csak így tudják elképzelni a munkát saját szakmájukban.

És végezetül, ami számomra az egyik legvonzóbb Herczeg Ágnes és Vincze Attila szemléletében, annak érzékeltetésére vissza kell térjek a fűzfához. A nyomást, hogy a kert-és-tájépítés folyamán felelősséget kell vállalni kiszámíthatatlan és előre nagy biztonsággal nem látható dolgokért, mint például a kivitelezők precizitása, a megrendelő kitartása, a fenntartó kertészek figyelme és hozzáértése, szóval mindazt, ami kevéssé lehet vonzó ebben a szakmában, kioltja, szinte megsemmisíti, amit a fűzépítészet hoz. A körültekintő tervezés után egymásba kapaszkodtatott, majd gyökeret verő ágak burjánzása nem lehet kudarc. Mint amikor csak jó válasz van. Eleve bele van kódolva maga a változás. Ha az önálló életre kelt installáció szépen gondozott, akkor azzal, ha viszont „visszanő” fává és felismerhetetlenné válik az eredeti szándék, akkor azzal tart tükröt a körülötte élő közösség számára. És bárhogy is van, a maga módján szép marad. Nem hiszem, hogy lehet ennél többet, -talán lehetek patetikus egy jelző erejéig…- ennél nagyszerűbbet adni kert-és tájépítészként a felhasználók számára. Ez a szándék, a nézőpont, a szelíd, erőszakmentes, de mégis irányított folyamat az, ami Herczeg Ágnes és Vincze Attila tevékenységét kiemeli és a díjra is mindenképp méltóvá teszi."