30 éves a Tájépítészeti és Településtervezési Kar – köszöntő
Magyar Tájépítészek Szövetsége
Köszöntőmben a Kar és a Szövetség történetét szeretném párhuzamba állítani. A meghívó alapján elnézést kell kérnem azoktól, akik Balogh Andrea alelnököt várták, a mai ünnepi esemény szervezésekor még biztosnak tűnt, hogy sajnos nem tudok Önökkel együtt lenni, de szerencsére itt lehetek, így az én feladatom a Magyar Tájépítészek Szövetsége köszöntőjét elmondani.
Isten éltesse a Tájépítészeti és Településtervezési Kart!
30 év… nem elhanyagolható időtartam, egy nemzedéknyi idő... 1992. a rendszerváltást követő, szabadsággal teli évek közé tartozott, ahol úgy érezhettük, hogy amit megfelelő elszántsággal és eszmei háttérrel képviselünk, annak akkor is létjogosultsága van, ha addig senki sem hitte, hogy az lehetséges. Ilyen, hittel és jövőképpel bíró ember volt Mőcsényi Mihály professzor, aki rektori munkássága alatt a Kar létrejöttében feledhetetlen szerepet töltött be.
Hogy miért is volt fontos a tájépítészet önálló karon való oktatása? Hogy megmutathassuk, a tájépítészet nem a díszkertészet vagy az építészet elágazása. Szakmánk így önálló, integráló diszciplinaként jelenhetett meg.
Balogh Andrea alelnökünk kérésére szeretném felidézni, hogy a születésemet követő évben, 1968-ban fogalmazta meg Karunk alapítója, Mőcsényi Mihály híres és máig érvényes tájdefinícióját:
„A táj nem más, mint a természet és a társadalom kölcsönhatásainak ellentmondásos, ezért dialektikus egysége. A táj egyrészt a társadalom anyagi életfeltétele, másrészt magas rendű vizuális-esztétikai kvalitások hordozója. Ezért egyben az ember és természet kölcsönhatásainak tárgyiasult – az ember alakította anyagi világban manifesztálódott – története. A táj antroposzociocentrikus fogalom. A természet és társadalom olyan ellentétpár, mely kölcsönösen áthatja egymást, és megbonthatatlan egységet képez. Azaz a táj a társadalmi igényeknek megfelelően bioszférából nooszférává alakított, emberiesített természet, emberi környezet.” (Mőcsényi Mihály 1968)
Ez köt össze minket, tájépítészeket, hogy ezen az emberiesített természeten munkálkodunk mindannyian napról napra.
Egyesületünk 1991-ben alakult szakmai érdekképviseletként. Bárhogy is nézzük, a Magyar Tájépítészek Szövetsége – még régi nevén - egy évvel hamarabb alakult meg, minthogy a Kar megszülethetett. A Szövetség a születésnél jelen volt, és azóta is óvó figyelemmel kíséri a Kar fejlődését. Az alapítást követő évek a tájépítészet jogi működési hátterének kidolgozásával, a szakmai jogszabályok kialakításával, az Építész Kamara megalakulásában való részvétellel teltek. Szervező Bizottsági tagként részt vettünk a Virágos Magyarországért környezetszépítő verseny előkészítésében és lebonyolításában, melyet a mai napig folytatunk. A kamara felállásáig a Magyar Tájépítészek Szövetsége feladata volt a szakmai érdekek képviselete. Az idő során mindketten párhuzamosan erősödtünk, mindkét szervezetben lezajlott egy nemzedék váltás, ezzel a Szövetség tevékenysége is új lendületet vett. 15 éves működést követően a szervezet megújult, az érdekképviselet helyett átfogó szakmai szervezetként új célokat tűzött ki maga elé, a Karon elindulhatott az angol nyelvű oktatás.
Létrehoztuk honlapunkat (www.tajepiteszek.hu) és facebook oldalunkat (https://www.facebook.com/tajepiteszek/), így folyamatosan tájékoztathatjuk a szakembereket és az érdeklődőket minden szakmai aktualitásokról. Hírlevelünket mintegy 700 e-mail címre juttatjuk el.
2010-ben elindult a hazai tájépítészet seregszemléjeként működő kiállítás, a „TájOdüsszeia”, amely bemutatta hazánk 2000 és 2010 között létesült kiemelkedő munkáit Budapesten kívül számos vidéki és határon túli helyszínen is, összesen 5000 fős látogatottsággal zárva. 2011-ben társalapítóinkkal közösen megalapításra került az Év Tájépítésze és az Év Junior Tájépítésze Díj. 2012-ben jelent meg a “Mit tehet a tájépítészet az élhető településért” kiadványt, amely számos önkormányzathoz eljutva, megismertette a helyi döntéshozókat a tájtervezés és- védelem fontosságával, lehetőségeivel.
Rendezvényeinken túl olyan együttműködésekre is törekszünk, amelyek által a társszakmák képviselőit is meg tudjuk szólítani. Így az elmúlt években kapcsolatrendszerünk túlmutat már a hagyományos szakma – egyetem, vagy építész – tájépítész diskurzusokon, élő kapcsolatrendszerben dolgozunk együtt a kivitelezők, a faiskolások, a faápolók, a főkertészek szakmai szervezeteivel is. 2018-ban csatlakoztunk a díszkertész szervezetek által szervezett Szakmai Napokhoz, ahol az elmúlt éveket a hazai növénytervezés megújításának szenteltük a világ legjobb növénydesignereinek meghívásával.
2020-ban elindítottuk az „Elkészült tájépítészeti alkotások bejárása tervezői vezetéssel” programsorozatot.
Részt vállalunk a tájépítészetet érintő jogszabályalkotási folyamatokban. Hogy csak az elmúlt évet hozzam fel példának, kidolgoztuk a „A településrendezési tervekben megjelenő környezeti értékelések tartalmára vonatkozó javaslat” -ot, „A településtervek tartalmáról, elkészítésének és elfogadásának rendjéről, valamint egyes településrendezési sajátos jogintézményekről” szóló kormányrendelet, valamint az OTÉK módosításának véleményezését is. Eközben 2021 közepén újra kezdeményeztük a tervezési jogosultságról szóló jogszabály módosítását, és talán nem túlzó gondolat, hogy ezzel szerepünk volt abban, hogy a műszaki ellenőrzés területén fennálló évtizedes anomália végre felszámolhatóvá vált, immáron megnyílt a lehetőség tájépítészek számára is műszaki ellenőri jogosultág megszerzésére. Majd az idei év az új faiskolai szabvány előkészítésében való részvétellel telt. Dolgozunk az eddig elkészült ZIFFÁK értékelésén, szeretnénk, ha e feladathoz minél többen csatlakoznának.
Kiadványaink:
Szövetségünk fő célkitűzései a kezdetektől nem változtak:
Az úton a Tájépítészeti és Településtervezési Karral közösen munkálkodva haladunk. Rendezvényeinkkel visszatértünk az alma máter falai közé, ezzel is erősítve a Szövetség és a Kar közötti együttműködést.
Hogy a Karral való kapcsolatunkra, a tájépítészeti oktatás iránti törődésre példát hozzak, amikor szükséges volt a Magyar Tájépítészek Szövetsége teljes mellszélességgel és minden lobbierejét bevetve kiállt a Budai Campusért. Itt mindannyian tudjuk, hogy a tájépítészeti oktatás bármilyen helyszínváltás esetén, az egyetemi arborétummal való kapcsolat megszakításával olyan csorbát szenvedne, ami nem kiküszöbölhető. A Budai Campus egy olyan helyszín, ami a Tájépítészeti Kar identitásához hozzá tartozik, attól nem elválasztható.
Remélem, mindannyian egyetértünk abban, hogy elérkezett az idő, amikor megkérdőjelezhetetlenné vált a tájépítészet szükségessége a klímaváltozásra, a környezeti kihívásokra adott válaszok megtalálásához. A tájépítészet a jóléti luxus kategóriából a nélkülözhetetlenek közé kerül. Fel kell vállalnunk azt a felelősséget, hogy a jövőben a fejlesztések koordinátoraként lépjünk fel.
Alelnökünk, Balogh Andrea ragaszkodott hozzá, hogy az alábbi, Paulo Coelho idézettel is emeljem a mai nap fényét - zárva köszöntőmet:
„Az embernek kétféle attitűdje lehet az életben: az Építés vagy az Ültetés. Az építők munkája évekig is eltarthat, de egy napon véget ér. Akkor megállnak, és az általuk emelt falak szabják meg a határaikat. Az élet elveszíti értelmét, amint véget ért az építés. Ezzel szemben vannak az ültetők. Ők folyton küzdenek a viharokkal, az évszakokkal, és csak ritkán pihennek. Az épülettel ellentétben a kert fejlődése soha nem ér véget. És miközben állandó figyelmet követel a kertésztől, azt is lehetővé teszi, hogy az élet egy nagy kaland legyen számára.” (Paulo Coelho)
Azt kívánom minden tájépítésznek, hogy az élet nagy kalandját kíváncsisággal, vidáman, töretlen lelkesedéssel fogadja, a Magyar Tájépítészek Szövetsége azt kívánja a 30 éves Tájépítészeti és Településtervezési Karnak, hogy még legalább háromszor ennyit, remélem, 10 év múlva ugyanitt ünneplünk, a Budai Campuson.
Köszönöm a figyelmüket.
Vincze Attila
Kommentek(0)
Ha hozzá szeretnél szólni, akkor regisztrálj az oldalon itt!