Szerintem

Hogy mi a tájépítészet?

Bardóczi Sándor szerint

Valószínűleg a mérnöki megközelítésmódok között a leginkább feminim, azaz női princípium, ha teszik: a mindannyiónkban lakozó jin mérnöki kifejezésmódja. Az (anya)földdel, (anya)természettel, ős(anyával), a táji elemekkel, a településsel (amelyek nőlényegűségét egyes nyelvekben még lingvisztikailag is tetten érhetjük) kapcsolatban álló, azokba beleérezni akaró szakma. Élethosszig tanulható és tanulandó, gyönyörű és kihívásokkal teli hivatás, amely során az alkotni vágyó ember egy az Ég (Pantheosz) és a Föld (Gea) közé kifeszített lajtorján mászkál e két erő vonzása között. Ha formák, akkor az egót elrejtő, szemérmes, szerény, a környezetéhez alkalmazkodó, simulékony, feloldó, játékos, ölelő, konkáv, elasztikus; a maszkulin párját tükröző, ráerősítő, támogató. Ha funkciók, akkor kibékítő, összeegyeztető, odafigyelő, elsimító, oldó, védő. Ha terek, akkor értelmet adó, játszani engedő, élhető, kontextusba helyező, a hely szellemét megidéző, önbizalom- és identitáserősítő, szelíden terelgető.

  • Ha azt mondom: építészet, akkor illeszkedő, kíméletes, környezetbarát, rehabilitáló, takarékos, környezetminőséget emelő, rejtett jelentéstartalmakkal bíró, emberléptékű, élhető, környezetre reflektáló.
  • Ha azt mondom: vízrendezés, akkor mérnökbiológiai, ökológikus, több szempontú.
  • Ha azt mondom: közlekedéstervezés, akkor környezeti ártalmakat csillapító, terepre illesztett, tájhasználatra érzékeny.
  • Ha azt mondom: erdészet, akkor rekreáló, kíméletes, természetvédelmi szempontú, tájba illő.
  • Ha azt mondom: örökségvédelem, akkor tájvédő, karakterhez illeszkedő, előképekből dolgozó, értékmentő, tájalakulás történetiségét feltáró.
  • Ha azt mondom: mezőgazdaság, kertészet, akkor a használati, tájgazdálkodási formákat elemző, a kertészeti produktumot építőelemként használó.
  • Ha azt mondom: bányászat, akkor hatáselemző, forgatókönyvekben gondolkodó, tájseb eltűntető, rekultiváló.
  • Ha azt mondom: természetvédelem, akkor az ember helyét kereső, ember és természet kapcsolatát kibékítő, az aktív (és nem a passzív) védelem híve.
  • Ha azt mondom: energetika, akkor a kis rendszerek robusztus hálózatának, a több lábon állásnak, a helyi erőforrásoknak és a megújuló energiáknak híve.
  • Ha azt mondom: gazdaság-fejlesztés, akkor erőforrás-kutató, helyire építő, terhelhetőséget latolgató.
  • Ha azt mondom: szociológia, akkor közösségépítő, emberközpontú.
  • Ha azt mondom: közgazdaság, akkor területi elemző, területfejlesztő, tartamosságot, potenciált és hatásokat vizsgáló.
  • Ha azt mondom: politika, akkor – a szó eredeti értelmében – közügyekkel foglalkozó, tércentrikus, közösség-alapú, regionalista, távlatosan gondolkodó.

A tájépítészet feladata a társadalmi és gazdasági áramlatok fizikai (térbeli) leképezésének megfogalmazása tartamos (fenntartható) módon. Ehhez azonban ezernyi folyamattal és ezek hatásaival szükséges tisztában lennie, hogy az ágazati gondolkodások összességéből egy generalista megoldás születhessen. Mégpedig olyan, amely a Pantheoszhoz méltó ám Geát végig tisztelő, és így az „elveszett paradicsomhoz” (modern szavakkal a fenntarthatósághoz vagy másképpen az élhetőséghez), a legközelebb áll. Ádámmal pedig ez a paradicsom nem teljes: ahhoz Éva is szükségeltetik.

 

Bardóczi Sándor