„Párbeszéd az élő Dunával” A Dunakanyar és Danubeparks kiállítás koncepcióterve

A koncepcióterv célja: emberközelbe hozni a Dunát övező tájat, zárt falak közé a szabad természetet. Térbeli formába önteni az élővilágot, elvont természettudományos fogalmakat. Létrehozni a Duna menti táj sűrítményét.
A sűrítmény akkor válik befogadhatóvá, ha a látogatónak van lehetősége kapcsolatba lépni a bemutatott valósággal. A kiállítást ezért úgy terveztük meg, hogy annak minden szeletét áthassa a párbeszéd.

A Duna-Ipoly Nemzeti Park a Danubeparks Step 2.0 projekt keretében meghívásos ötletpályázatot írt ki a Dömösre tervezett új látogatóközpont kiállítási koncepciójának elkészítésére. Főbb célkitűzésként a Duna mint egybefüggő ökológiai folyosó, a Dunáért szövetkező védett területek: a Danubeparks hálózat, valamint a Dunakanyar bemutatását jelölték meg. Olyan kiállítást kívánnak létrehozni, ami hatékonyan közvetíti a Dunáért való összefogás fontosságát és az ökológiai egység üzenetét.
A pályázatot az Ilona Malom Műhely és a Pagony Tájépítész Iroda közös alkotása nyerte. Az ötlettervet a Nemzeti Park kérésére átalakítottuk, a megrendelő szempontjai szerint módosítottuk. A végleges koncepcióterv szerint a kiállítás az alábbi fő térbeli egységekből épül fel: Előcsarnok (Forrásvidék), Fogadótér (Rosalia terem), Kiállítótér (Hullámterem), Fogyasztótér (Sáskabár), Cincér-pihenő.

 

1. Forrásvidék
Az épület bejáratához közeledve nagy kőlapok bukkannak elő a földből: bemutatkozik a Duna forrásvidéke, a folyó születése. A mohával „fugázott”, földbe süllyesztett szabálytalan kőlapok a Fekete-erdő vidékéről származnak.
Ez a félig nyitott, fedett tér lehetőséget ad arra, hogy a Danubeparks hálózat tagjai is bemutatkozzanak. A Duna menti védett területeket egy-egy jellemző madár mutatja be hanganyag formájában, amit nyolc nyelven – minden érintett ország nyelvén meghallgathatnak a látogatók.

2. Rosalia terem
A fogadótér fő látványossága az ún. (ökológiai) egyensúly installáció. A födémből belógatott, egymással összekapcsolt gerendák üzenete: a természetben minden mindennel összefügg, az ökoszisztéma minden beavatkozásra érzékenyen reagál. Ezt az elemet egy másik pályaműből emeltük át a megrendelő kérésére.
A fogadótérben megjelenik a nemzeti park logója (acél-cincér), gyűrűjében feliratok formájában pedig a térség legígéretesebb túracélpontjai. A recepció melletti túratervező képernyőkön a látogatók meg is tervezhetjük a kiválasztott célhoz vezető utat.

3. Hullámterem
A fogadótérben megjelenik egy hullámzó falfelület (Indítópont). Ez már a kiállítótér, a Hullámterem előszele. A madárdal ösvényen áthaladva két részre osztott tér első központjához, a domborzati modellhez érkezünk. A Dunakanyart és környezetét léptékhelyesen mintázó terepmodellt járható üvegfödém fedi.
A terem falain sajátos világ jön létre. Megelevenednek a Duna, a táj, a hangok hullámai. A függőleges felületeken fél méter széles, fából készült (furnérozott) szalagok futnak végig. A hullámok, valamint az ívek metsződéséből kialakuló polchálózat különböző bemutató felületeknek: képernyőknek, ábráknak, fajátékoknak ad helyet.
A Nemzeti Park kérésére az anyagok az ötlettervben szereplő tájegységenkénti bontás helyett élőhelyek szerint kerülnek bemutatásra. Az általuk meghatározott témakörök a következők: Források, Hegyvidék, Barlangok, Ártéri erdők, Alföld, A Duna és az ember, Kavicszátonyok, Változó meder, Élet a vízben, Dunai bennszülöttek, Zászlóshajó fajok, Torkolatok.

A témakörök közé egy hódvárként kialakított játszósarok ékelődik. A hódvár mellett nyíló helyiségben, az un. Tájtörténeti sarokban a Nemzeti Parkot bemutató, táj- és helytörténeti témájú filmek peregnek. A terem falain kapott helyet többek közt a vízlépcsőellenes mozgalmak, a Duna-kör bemutatása is.
A Kiállítótér másik központja az ellipszis alakú vizes terepasztal, és a fölötte elhelyezett madarak (Madárshow). Utóbbi szintén egy másik pályaműből került be: a madarak közül óránként leereszkedik egy, ami mellett egy demonstrátor bemutatja a madarat és élőhelyét.
A kiállítást végig kíséri egy szerepjáték: a látogatók különböző zászlóshajó fajok vagy egy természetvédelmi őr bőrébe bújva járhatják végig.

4. Sáskabár
A felfedezésben elpilledt látogatókat a büfétér lámpásai egy újabb világba kalauzolják. A falon különböző fafajok rönkmetszetei, bekeretezett fűszernövények (mini zöld falak), valamint játékosan hullámzó, fával burkolt szakaszok váltakoznak.
A helyiség bejáratánál sisakos sáska fogadja a vendégeket, végében pedig a Nemzeti Park kérésére egy természetvédelmi szerencsejátékot helyeztünk el (cincér nyerőgép).

5. Cincér-pihenő
A konferenciaterem előtti szabad téren a burkolatban állandó, nem mozdítható pihenőalkalmatosságok, „mohapárnák” sorakoznak. Az ergonomikus formájú párnák rövid szálú műfűvel vagy zöld színű gumiburkolattal fedettek.
A mohapárnák között pihen a dombor-cincér: a Nemzeti Park logója színes gumi burkolatba öntve. Előtte, a széles burkolt út túloldalán világító kavicsok hevernek.

6. Külső helyszínek
A Dunára helyezett úszó laboratóriumban bepillanthatunk a folyó mikroszkopikus világába. Megismerkedhetünk a vízminták vizsgálatának módszereivel, a vízminőség védelemmel, a káros anyagok (vegyszerek, gyógyszerek) hatásaival.
A kerti tanösvény mentén a burkolatban színes korongokra helyezett számok láthatók: a Duna mese állomásai. A gyerekeket ez a 6-8 fejezetből álló történet kalauzolja végig a Duna mentén. Benne a folyó egyes szám első személyben mesél magáról. Elmondja születését és útját egészen a Fekete-tengerig.

Szerzők: 

Szerzők:

Megbízó: Duna-Ipoly Nemzeti Park

Vezető tervező: Vincze Attila

Tájépítész munkatársak: Brózik Zsófia és Nemcsok Márton

Látványtervek: Orosz Ádám és Kerekes Bence

Munka helye: Dömös

Terv: 2014