Növekedés vagy Fejlődés? - Állásfoglalás Budapest jövőjéről

Kategória: 

A volt ipari területeken várhatóan főként olyan új funkciójú területek fognak megtelepülni mint lakó, szolgáltató, kereskedelmi területek. Azonban természetesen nem zárható ki ipari és munkahelyi területek megtelepedése is. Ezeknek az esetében amennyiben a cél az, hogy a rozsdaövezeti fejlesztések zöldmezős beruházásokat váltsanak ki, az alacsony területi intenzitású hasznosítás nem lehet cél.

A Védegylet írása:
 
Növekedés vagy Fejlődés? - Állásfoglalás Budapest jövőjéről
A rozsdaövezet megújítása

Az elmúlt száz évben a funkcionalista városrendezés következtében nagy kiterjedésű, homogén jellegű zónák alakultak ki a város peremén, ahol katonai vagy ipari tevékenység folyt, illetve nagy kiterjedésűek itt a vasúti területek is. 1950-ben a közigazgatásilag egységes Nagybudapest létrehozásával ezek a területek a városhatáron belülre kerültek. A szocialista nagyipar összeomlásával, a katonai, vasúti tevékenységek visszaszorulásával az

említett homogén városi zónák jó része kiürült, alulhasznosítottá vált. Az ilyen rozsdaövezetekbe azonban kedvező infrastrukturális adottságaik ellenére nemigen irányulnak beruházások, több okból sem:

• a területek privatizációja elhamarkodottan folyt, aminek következtében a nagy kiterjedésű területek rendkívül sok kis tulajdonos kezébe kerültek, a tulajdoni viszonyok sokszor átláthatatlanok;

• a korábbi ipari és egyéb használat miatt a területek jó része szennyezett, nagy költségű környezeti kármentesítést igényel;

• a beruházók igényei sokszor oly mértékben különböznek e telep-helyek meglévő adottságaitól, hogy jóval egyszerűbb és olcsóbb bontás és/vagy átépítés helyett zöldmezős beruházásokat végrehajtani;

• az önkormányzatok rövid távú forráshiányuk szorításában, hosszú távú térszerkezeti koncepció és minden e tevékenységüket korlátozó tényező híján egymással versengve olcsón kínálják a zöldmezős be-ruházások számára a területeket.

Ezért, miközben a fővárosban egész városrészek ürültek ki, mégis a zöldterületek beépítése és felélése zajlik. A város egységének megőrzése érdekében a beruházásokat a zöld- helyett a barna övezetek felé kell terelni. (Ennek ellenkezője, sajnos, korántsem magyar sajátosság: az OECD 132 városra kiterjedő elemzése szerint 10 százaléknyi lakossággyarapodás a beépített terület 50 százalékos növekedésével jár. E tendencia ellensúlyozására számos sikeres, az önkormányzatok vagy az állam beavatkozásával elindított projekt ismert Angliában, Franciaországban, Németországban, Hollandiában vagy az Egyesült Államokban.)

Az átmeneti zóna megújítása kétségkívül a főváros egyik legnagyobb lehetősége. Ezt a várostervezők is felismerték, a Budapest Városfejlesztési Koncepciója című készülő anyagnak egyik legfontosabb eleme a rozsda-övezet rehabilitációja. A tervezők parkváros kialakításában gondolkodnak: alacsony munkahely-sűrűségű termelőtevékenységek, (korlátozott mértékben) elosztó/logisztikai funkciók elhelyezését képzelik ide, de szó esik lakások, iroda(park)ok, sőt még ipari parkok építéséről is. Mindezeket a fővárosi közúti hálózat újabb gyűrűeleme fűzné fel, a Körvasút-sor.

A zóna átalakításának, újjáélesztésének feltétele az érintett kerületek és a Főváros összefogása. Ki kell alakítani a területhasználat megfelelő szabályozását, ami garantálja a nagy zöldfelületi arányt, a parkok ki-alakítását és a laza beépíthetőséget. Az önkormányzatoknak néhány olyan előkészítő intézkedést, illetve húzóberuházást is el kell indítaniuk, amelyeket a magántőke piaci alapon nem valósítana meg. Ilyen lehet például a tulajdonviszonyok rendezése, kármentesítések, bontások, parkosítás, az infrastruktúra fejlesztése. A közlekedési rendszer kialakítása is elsősorban önkormányzati feladat, aminek legfontosabb eleme a meglévő pályán a gyorsvasút színvonalas kialakítása. E fejlesztésekhez esetenként állami

segítség is igényelhető. Nem mellékes, hogy az Európai Unió a rozsdaövezetek rehabilitációjához akár 75%-os támogatást is nyújthat. A fővárosi területhasználat szabályait úgy kell kialakítani, hogy az új fejlesztések a megújuló rozsdaövezetben telepedjenek meg, és megszűnjön a zöldterületek beépítése a város területén, illetve enyhüljön a belváros zsúfoltsága. A közpénzen végrehajtott beruházások a város szerkezetének javulása révén közvetve megtérülnek, de a területek felértékelődése közvetlen anyagi hasznot is jelenthet az önkormányzatoknak. Fontos, hogy a folyamatot a helyi önkormányzatok ne engedjék ki a kezükből, hanem következetesen érvényesítsék a város hosszú távú érdekeit.

A fejlesztések egyik célja az egybefüggő zöld folyosó kialakítása a város külső területein, ahol a vegetáció évtizedek óta tartó, egyre gátlástalanabb

pusztítását a magas ökológiai értékű területek növelésével kellene ellensúlyozni. A tervezett Körvasúti körút környékének színvonalas kialakítása erre kiváló alkalmat kínál.

 

A Tágszem írása:

Örömmel találtuk rá az interneten a „Növekedés vagy fejlődés?” című, Budapest városfejlesztésével foglalkozó kiadványukra. Örömünkre szolgált, hogy van olyan civil szerveződés, mely városunk fejlesztésének kérdéseit komplex és rendszerezett módon tárgyalja. A tanulmányukban leírt alapelvekkel, és főbb javaslatokkal messzemenően egyetértünk. Azonban mivel az ördög mindig a részletekben van elrejtve, engedjék meg nekünk, a Tájépítész Gondolkodók Szellemi Műhelyének (TÁGSZEM), hogy jobbító szándékkal néhány észrevételt tegyünk „a rozsdaövezet megújítása” résszel kapcsolatban.

Ami a fejezet helyzetértékelését illeti:

Véleményünk szerint a Budapesti iparterületek kialakulásában nem a funkcionalista várostervezés, hanem a városperemen lévő olcsón megszerezhető mezőgazdasági területek, jó (vízi) közlekedési kapcsolatok, korlátlan vízkivételi lehetőség, a már megtelepedet ipari üzemek közelsége valamint az időközben kiépülő vasúthálózat játszották a meghatározó szerepet (Preisich Gábor: Budapest Városépítésének története II). Hasonló szempontok ahhoz, melyek ma a zöldmezős beruházások csábító erejét jelentik.

A főváros területén lévő volt nagyipari területek a rendszerváltást követően valóban nagyrészt elvesztették eredeti funkciójukat, és a privatizációt követően sok esetben számos tulajdonos között kerültek felosztásra. Azonban nem igaz az, hogy kiürültek volna. Bár valóban vannak olyan rozsdaövezet területek melyeket tulajdonosai jelenleg nem hasznosítanak, azonban sok helyen ma is raktározás, kisüzemi termelés folyik rajtuk. Sokszor éppen ez a tagolt tulajdonosi szerkezet és hasznosítási mód képzi akadályát a terület fejlesztésének (pl. csepeli iparterület).

A rozsdaövezet nem alkot homogén foltot, hanem számos nagyságban jelentősen elétérő fragmentált zárványból áll. A rozsdaövezeti foltok – melyek összterülete cca. 5700 ha nagyságú Budapest területén – közül egyesek csupán néhány hektár nagyságúak, míg mások több száz hektár kiterjedésűek.

Az sem igaz, hogy jelenleg nem irányulnak beruházások rozsdaövezeti területekre. A fővárosban 2002-ben folyamatban lévő ipari és logisztikai beruházások 57%-a, a lakóépületi beruházások 28%-a, az irodai beruházások 40%-a indult rozsdaövezetben. Az viszont igaz, hogy ezek a beruházások általában elkerülik a rozsdaövezet legjelentősebb kiterjedésű egybefüggő területeit (Csepel, dél Ferencváros, Kelenföld). A beruházók a kisebb kiterjedésű zárványokat, valamint az olyan kedvező telekstruktúrájú és közlekedési kapcsolatú területeket részesítik előnyben mint pl. Angyalföld Váci út menti részei. (A rozsdaövezeti beruházásokra vonatkozó adatokat az Ebuild Kft 2002 évi beruházási összefoglalójából vettük át. www.ebuild.hu)

Ami a rozsdaövezet hasznosítására vonatkozó javaslatokat illeti:

A volt ipari területeken várhatóan főként olyan új funkciójú területek fognak megtelepülni mint lakó, szolgáltató, kereskedelmi területek. Azonban természetesen nem zárható ki ipari és munkahelyi területek megtelepedése is. Ezeknek az esetében amennyiben a cél az, hogy a rozsdaövezeti fejlesztések zöldmezős beruházásokat váltsanak ki, az alacsony területi intenzitású hasznosítás nem lehet cél. A barnamezős területeken kialakításra kerülő ipari és munkahelyi területek alacsony területi intenzitása (magas zöldfelületi aránya), azt eredményezi, hogy egy adott üzemi technológia megtelepítéséhez nagyobb telek válik szükségessé. Tehát egy adott területen kevesebb üzem kialakítására lesz mód, így kisebb mértékben csökken az igény az ipari és logisztikai létesítmények egyéb (pl. zöldmezős) területeken történő megvalósítására. Ha az urbanizált területek növekedésének a mérséklése a célunk (és elfogadjuk azt, hogy a kereslet-kínálat törvényszerűségei szerint működő piacgazdaságban élünk), akkor az újonnan kialakítandó ipari és munkahelyi területek esetében az intenzívebb területhasználat, és a magasabb beépítési százalék mellett kell lándzsát törnünk, a beépítetlen területek védelme érdekében természetesen a lehető legjobb környezetvédelmi technológia alkalmazásának kikötése mellett. Az ipari beruházások barnamezőre csábításának a beépíthetőségi százalék növelése természetesen csak egyik lehetséges eszköze. Egy lehetséges másik eszköz például a telek-értéknövekedési adó bevezetése lehet. Ezt a beépítésre nem szánt területek beépítésre szánt területté nyilvánításakor kellene a tulajdonosnak megfizetnie.

Ma már az ipari és munkahelyi területeknek a környezet terhelése hatékonyan megfelelő üzemi technológia alkalmazásával csökkenthető és nem elsősorban telken belüli zöldfelületek kialakításával (a fásított parkolók nem tekinthetőek zöldfelületnek). Zöldfelületi szempontból pedig sokkal kedvezőbb, ha ipari és munkahelyi területeken kialakítandó, a közhasználattól elzárt és gyakran csökkent értékű zöldfelületek helyett, közhasználatú zöldfelületek (közparkok) kerülnek kialakításra erre alkalmas területeken a rozsdaövezeten belül.

A zöldfolyosók létesítése valóban szükséges és hatékony természetvédelmi intézkedés. Azonban a fővárosi rozsdaövezeti területek a város belsejében lévő, jelenetős mértékben beépített, olykor erősen szennyezet helyein véleményünk szerint nem prioritás az egybefüggő zöldfolyosó kialakítása. Az állat és növényvilág élőhelyeit összekötő folyosók fejlesztése inkább rurális területen javasolható és nem egy nagyváros belső területein, ahol ezt a funkcióját nem tölthetné be maradéktalanul. Ezzel szemben közhasználatú, rekreációs funkciókat színvonalasan kielégítő zöldfelületek kialakítása - melyek korlátozott mértékben zöldfolyosói funkciót is betöltenek- prioritása lehet a volt rozsdaövezeti területeknek. A közhasználatú zöldfelületek rendszere esetében sem az összefüggõ kialakítás az elsõdleges szempont, hanem a lakosság tényleges zöldfelület igényének a kielégítése. Ezzel szemben a közhasználatú szabadterek rendszere esetében valóban fontos az összefüggő (és színvonalas kialakítású) hálózat létrehozása.

A rozsdaövezeti rehabilitációra az állam és az önkormányzatok önmagukban képtelenek. Magyarországnál sokkal gazdagabb országok esetében mint pl. Nagy-Britannia, és Budapesténél lényegesen gazdagabb város mint London esetében sem volt/ma sincs ez másképp (Peter Hall: Cities in Civilisation). A megújításhoz a magán tőke partnerként való bevonására is szükség van. Valóban elengedhetetlen, hogy az állam és az önkormányzat megvédje a közösség hosszú távú érdekeit a beruházók ezekkel ütköző rövidtávú érdekeivel szemben. Ehhez szükséges a megfelelő szabályozás. Azonban a tiltások rendszerén túl, ki kell dolgozni a támogatások rendszerét is, hogy a befektetői tőke számára valóban vonzó területté váljanak a barnamezők.

A területhasználatot nem a szabályozási terv, hanem a megvalósuló beruházások alakítják ki. Ezeknek a beruházásoknak az érdekében a szabályozási tervek bizony gyakran módosulnak. Még egyszer hangsúlyozva azt, hogy a közérdek védelme érdekében korlátozó szabályozásokra szükség van, feltennénk a kérdést:

Nem lenne itt az ideje annak, hogy a település tervezők, és az őket alkalmazó önkormányzatok fel-(be)ismerjék, hogy a szabályozási tervek bizony a befektetői tőke érdekeit figyelembe véve (vagy egyenesen annak a megbízásából) készülnek? Nem lehetne, ezt a gyakran a színfalak mögött zajló folyamatot a tervezés látható részévé tenni, hogy a településrendezési tervezés a különböző (önkormányzati, befektetői, lakossági …) érdekek ütköztetésének színterévé, a konszenzus megtalálásának eszközévé váljon? Nem lenne szükség a település tervezés reformjára?

Lehetne-e a rozsdaövezet rehabilitáció egy újfajta települési tervezési módszer kidolgozásának laboratóriuma??

Megjelent a Tágszem oldalán 2003.07.01
Szerzők: 

Gábor Péter, Bardóczi Sándor, Fatsar Kristóf, Almási Balázs

Csatolmány: