Mit tehet a tájépítészet az élhető településért

Mit tehet a tájépítészet az élhető településért 2012

A települések kialakulását, fejlődését a történelem során mindig a környezet adottságainak és a helyi közösség társadalmi, gazdasági, technikai színvonalának kölcsönhatása határozta meg. A tájépítészet fogalma a települések fejlődésének olyan korszakában született meg, amelyben egyre többek számára vált világossá, hogy az emberi jólét nem nélkülözheti a környezettel való egyensúly megteremtését. A XIX. században ez a felismerés két fontos területen indította meg a tájépítészet működését: egyrészt felértékelődött a vidéki életforma, a tájjal való kapcsolat megerősítése. A vidéki épített és természeti örökség értékké vált, a környezetalakítás ezen értékek védelmét és gyarapítását célozta meg. Népszerűek lettek a vidéki birtokok, ahol a táj adottságaival való gazdálkodás és a tájkép egyaránt fontos volt, de ekkor születtek meg az első nemzeti parkok is. Másrészt az egyre jobban iparosodó városokban az egészség és a munkaképesség megőrzése vált egyre fontosabbá. A várostervezésben megjelentek a közparkok, a zöldgyűrűk, zöld láncok, a zöldfelületi rendszerek, amelyek egyaránt biztosították a tisztább levegőt és a kikapcsolódás, a rekreáció lehetőségét. Nem véletlen tehát, hogy az első tájépítészek nyitott gondolkodású várostervezők, építészek, kertészek voltak, akik a korábbi tájkertészek és kerttervezők több évezredes tudását ötvözték az új ökológiai és műszaki ismeretekkel.

Bár ezek a folyamatok, mozgalmak, irányzatok természetesen legelőször a legfejlettebb országokban jelentek meg, elmondható, hogy Magyarország képes volt követni a nemzetközi trendeket. Ezt igazolja, hogy a magyar tájépítészeti képzés a világon az elsők között indult meg a XX. század elején, és Magyarországon található a világ első szabadon látogatható közparkja, a budapesti Városliget. Ennek ellenére a tájépítészek tevékenysége hazánkban kevéssé ismert, holott munkájuk a települések alakítását minden szinten befolyásolja. A területrendezési tervek készítésével megteremtik a települések területhasználatának kereteit, meghatározzák a fejlesztési lehetőségeket, a védelemre érdemes területeket. Részt vesznek az integrált településfejlesztési stratégiák és a településrendezési tervek készítésében, elősegítve a komplex, ökologikus és kiegyensúlyozott településfejlődést. Mindemellett megtervezik – és gyakran kivitelezik, fenntartják – a települések zöldfelületeit, játszótereit, parkjait, köztereit.

A környezetalakítási feladatok, problémakörök egyre speciálisabb tudást igényelnek, ezáltal a tájépítészeti munka is egyre sokszínűbbé, egyre szerteágazóbbá válik. A kiadványban szereplő fejezetek ezeket a bővülő ismereteket és tevékenységeket tükrözik más és más nézőpontokból, erre a sokszínűségre kívánják ráirányítani a települési döntéshozók figyelmét. Ezeket egy közös értékszemlélet tartja össze: a tájhoz kapcsolódó olyan szemlélet, amelyet egyre több európai állam fogad el az Európai Táj Egyezmény elfogadásával. Az egyezmény szerint a táj az ember által érzékelt olyan terület, amely az ember és a természet kölcsönhatása következtében jött létre. E kölcsönhatás harmóniájának megteremtésén fáradozunk, amely ha létrejön, a mai korban olyan kifejezésekkel írják le, mint a fenntarthatóság, élhetőség.

Valljuk, hogy a tájépítészek alkotó tevékenységükkel szolgálatot vállalnak fel: kapcsolatteremtést ember és környezete között. Egy olyan meggyengült kapcsolat újraélesztését, megerősítését, amely nélkül egy település sem lehet sikeres a XXI. században. A Magyar Tájépítészek Szövetsége programjában azt a célt tűzte ki, hogy népszerűsíti, megismerteti a tájépítészetet és annak látásmódját a társadalom aktív szereplőivel, azokkal a kiváló emberekkel, akik saját szakterületükön és saját közegükben Magyarország jobbításán dolgoznak. Egyben felkínálja nekik a lehetőséget, hogy éljenek a tájépítészek biztosította eszközökkel.

E kiadvány célja, hogy rávilágítson, a tájépítészek mely területeken segíthetik az élhetőbb, harmonikusabb települések kialakítását. Szakmánk jeles képviselőinek segítségével ezzel a gazdagon illusztrált anyaggal igyekszünk igazolni azt, hogy mit tehet (és mit tett már eddig is) a tájépítészet a fenntartható fejlődésért, az élhető településért? Köszönet illeti a Nemzeti Kulturális Alapot és számos támogatónkat azért, hogy mindez könyv formában napvilágot láthatott.

    Dr. Dömötör Tamás      
    elnök