Mi a tájépítészet?

Valószínűleg igen kevesen tudnak ma Magyarországon erre a kérdésre válaszolni. A sokaknak üzenünk: most megtudhatják. Mert elmondjuk. 1968-ban, amikor Arthur C. Clark és Stanley Kubrick létrehozta az azóta kultikussá vált 2001: Űrodüsszeiacímű filmet, az alkotópáros egy dialógus nélküli, ám igen plasztikus, feszült jelenetben ábrázolta, hogyan viszonyult az előember a földönkívüliek Monolitjához. Első félelme után már igazgatottan, tudva, érezve, hogy ez valami intelligens dolog. Ám egyelőre nem tudta azt hova tenni. Valahogy így van a tájépítészettel a hazai közélet is. Furcsa, misztikus lények vagyunk a legtöbb ember számára. Most rádiójelet adunk ki magunkból: hátha valaki dekódolja.

Az elmúlt 10 évben, a mi saját trójai háborúink után, igen sokat hánykolódtunk szkülláink és kharübdiszeink között. Érdekes, küzdelmes, tanulságokban bővelkedő és nehéz szakmai kalandokat éltünk át. Most, hogy megpihenünk kicsit Ithakánkban újra: elmesélnénk kalandjaikat. Te kíváncsi vagy rá?

A hazai tájépítészet az elmúlt tíz év során nagy utat tett meg: megvalósult munkái, művészeti koncepciói, távlatos víziói nyomán integrálódni látszik az épített környezet alakításáért felelősséget érző és azt tevékenyen művelő mérnöki szakmák nagy családjába, közelebbi rokoni kapcsolatokat alakított ki az építészettel. A társadalmi közeg is változott, a környezetminőség kérdései a felszínre kerültek. Az új-régi társadalmi igények a természet közelebb hozására, a szabadtereink humanizálására, a környezettudatosabb térségi fejlesztésekre teret nyitott a szakmának a kibontakozásra, komoly eredmények születtek. AMagyar Építész Kamara Táj- és Kertépítészeti Tagozatának vezetősége egy vándorkiállítás keretében mutatja be a szakmai- és a laikus nagyközönségnek egyaránt a hazai tájépítészek egy évtized alatt megvalósult legfontosabb munkáit, tervpályázati eredményeit, díjazott alkotásait, művészeti akcióit, települési tájra vagy regionális léptékekre kiterjedő koncepcióit és elméleti tevékenységét. Sok közülük a maga idejében nagy médiafigyelmet is kapott, bár valószínűleg senki sem kötötte össze vele a tájépítészeket. Hogy csak a legismertebbeket említsük: a Kossuth tér rendezésére tett (máig tartó) erőfeszítések, a Pécsi EKF szabadterei, a szigetközi probléma kezelésére tett javaslatok, a Balaton Törvény és a Budapesti Agglomerációról szóló törvény megszületése, a Fertődi és a Gödöllői Kastélykert újjáéledése, a Millenáris Park életre hívása, a Szent István tér felszínrendezése, a Kopaszi Gát rehabilitációja, Balatonfüred és Gyula fürdővárosi rangjának visszaállítása, számos városi közterünk és települési közterületünk átalakulása mögött sok-sok tájépítész tervező, kutató, elemző és szervező munkája van. Óriási léptékváltásokkal (az országrészektől egészen a mikroarchitectúrákig) kalauzoljuk el a kíváncsiakat a tájépítész princípiumokig. Azokig az elvekig, amelyeket követve “pogány hittel” és szakadatlanul az “ember és természet közötti kapcsolat újjáépítésén” fáradozunk. Ahol a mérnökök három általánosan használt térbeli dimenziója mellett munkaeszközként jelenik meg az időtávlat, azaz a 4. dimenzió. Avagy a szakmafilozófia egy másik interpretációját idézve a tájépítész “a testnek akar megadni minden teret, hogy a lélek szabadabban szárnyalhasson”.