Margitsziget felújítása - Történeti áttekintés I.

A jelenleg folyamatban lévő Margitszigeti felújítások kapcsán egy cikksorozatot indítunk, amely a sziget kialakulásával, fejlesztési koncepciójával és a kiviteli tervek bemutatásával foglalkozik. környezeti változások fejlesztés irányának, koncepciójának érzékeltetésére és a tervek bemutatására. Az első cikk a történeti áttekintés első része a sziget kialakulása és a szökőkút eredeti építésével foglalkozik.

A jelenleg folyamatban lévő Margitszigeti felújítások kapcsán egy cikksorozatot indítunk, amely a sziget kialakulásával, fejlesztési koncepciójával és a kiviteli tervek bemutatásával foglalkozik. környezeti változások fejlesztés irányának, koncepciójának érzékeltetésére és a tervek bemutatására. Az első cikk a történeti áttekintés első része a sziget kialakulása és a szökőkút eredeti építésével foglalkozik.

A Margitsziget története

A Margitsziget 1686-ban még három sziget részből állt.[3] A Margitszigeten volt a Domonkos-rendi apácák kolostora, Északi végén az esztergomi érsek vára, középen a premontreiek és a ferences rendi minoriták temploma és kolostora, déli végén pedig a Szent János-lovagrend vára és ispotálya állt. 1790-ben a bécsi udvar a főherceg kezdeményezésére, birtokcsere révén Sándor Lipót főhercegnek, Magyarország nádorának adta a szigetet, aki a schönbrunni park mintájára kertészeti rendezését szorgalmazta.

Forrás:
Pest es Buda ábrázolása 1686-ban.

Sándor Lipót halála (1795) után öccse, József nádor Tost Károly királyi főkertésszel folytatta a munkát. József nádor, felesége, Alexandra Pavlovna nagyhercegnő számára a szigeten rendezett be nyaralót. 1814-ben a Napóleon császár elleni szövetség vezetői, I. Sándor cár (a nádor sógora), III. Frigyes Vilmos porosz király és I. Ferenc osztrák császár és magyar király itt találkoztak.

Az 1838-as jeges árvíz szintje mintegy 2,5 méterrel ellepte a szigetet a fiatal és középkorú telepítésekben rendkívül nagy károkat okozott, ennek látványos bizonyítéka egy ma is élő narancseperfa, ami fiatalon megdőlt és úgy fejlődött idős fává. Széchenyi kezdeményezésére evezős és úszóversenyeket rendeznek a sziget mellett, az 1840-es években. Az 1850-es években a Margitsziget, Széchenyi István bizalmi emberének és belső munkatársának, Szekrényessy Józsefnek (1811-1877), /a főváros első közjegyzőjének/ kizárólagos bérleményében állt. Szekrényessy, itt a a pest-budaiak számára - főként a császárfürdői bálokhoz kapcsolódóan - szigeti vigalmakat rendezett térzenével, tüzijátékkal, hangversenyekkel, lampionos nyári mulatságokkal egybekötve, hova sajátépítésű gőzhajójával szállíttatta a mulatni vágyó publikumot. [4].

1866 végén Zsigmondy Vilmos bányamérnök, a hazai artézi vizek és gyógyforrások kiváló kutatója a nyugati partnál artézi kút fúrásába kezdett. 1867 májusában csaknem 1200 méter mélységből 43 fokos gyógyvíz tört fel. Erre a kútra alapozva született meg a hely fürdőszigetté fejlesztésének terve. József főherceg Ybl Miklóssal az egész szigetre kiterjedő tervet készíttetett, ebből 1873-ra elkészült a gyógyfürdő, két vendéglő, több villa, a Kisszálló, a gépház és a neoreneszánsz Nagyszálló. Ekkor alakították ki mesterségesen elhelyezett sziklák segítségével a vízesést is.

Forrás:
1884-es kiadású Budapest térkép részlete

A Lánchíd építői álmukban sem gondolták volna, hogy a fővárosnak már húszegynéhány év múlva új hidakra lesz szüksége. A kereskedelem azonban olyan dinamikusan fejlődött, hogy mindennaposak lettek a forgalmi dugók, a teherszállítás pedig komolyan veszélyeztette a híd állagát. Az 1870-es törvényben elhatározott két új híd építését nem lehetett tovább halogatni, így miután a Lánchídtársulat monopóliumát az állam kivásárolta - a szerződés szerint a Lánchídtól egy mérföldre nem lehetett hidat építeni - elhárult az összes akadály, és 1876. április 30-án átadták a forgalomnak Budapest második közúti hídját, melyet Szent Margitról neveztek el. Egyesíttette a három különálló szigetet, a Festő-, a Fürdő-, valamint a Nyulak szigetét, hogy európai hírű fürdőhelyet alakítson ki. Az árvizek rendszeresen elöntötték a területet.

Forrás:
Szt. Margit-sziget 1928-ban - vetületi rajz Wikipedia
A sziget második híd-kapcsolata 1950-ben, az Árpád híd megépülésével jött létre. A Margitsziget az 1908. évi XLVIII. törvénycikk szerint a Közmunkatanács kezelésében lévő fővárosi pénzalap tulajdonába került, kivéve a sziget közepén fekvő mintegy 13 hektárt, amely országos növénykert létesítésére kincstári tulajdonba került. A törvény egyúttal örök időkre közkertté nyilvánította a szigetet.[6] 1919-ig a Margit-szigetre csak belépődíj megfizetése mellett lehetett bemenni. Nevét a 14. században kapta Árpád-házi Margit hercegnőről, IV. Béla király lányáról, aki a királynak a tatárjárás alatt tett fogadalmához híven a Domonkos-rend apácakolostorában élt itt a 13. században.
Forrás: Wikipedia

A Szökőkút környezetének története

A tervezési terület a Margitsziget több szigetből való egyesítése, valamint a Margit híd megépítése után nyerte el jelenlegi központi elhelyezkedését. A XIX. sz végéig a sziget megközelítése csak gőzhajóval volt lehetséges.

Parkrendezés a szárnyhíd kapcsán, Vasárnapi Újság, 1899. június 4. A Margitsziget hídja

 „…Ez új terület nagyszerű parkozási tervein most dolgozik Libits jószágigazgató és Magyar uradalmi főkertész. A sziget színvonalának mintegy hét és fél méterrel való emelése folytán a szebb fákat föl fogják emelni, mely próbák már mintegy 10 darab fánál igen jól sikerűltek. A sziget alsó végétől nagyszerű korzó húzódik majd körűi s a kanyargó utak pompás gyeptáblák mellett haladnak el, melyekbe a fiumei kertészet délszaki virágait ültetik átal. Az alcsuthi kertészet óriási rózsakészletét ide helyezik át. A partszéli árnyas lombok mellett emelkedik majd Gerbeaud nagyszerű pavillonja, mellette két holdnyi területen a lavm-tennis és labdarúgó játékhelyek. A megszűnő lóvasút helyett villamos vasút jár majd körbe, megkerülvén az egész szigetet, melynek mindenütt villamos világítása lesz…”

A területen egykor a szárnyhídi lehajtó vonalában épített pergolarendszer (fedett sétány) húzódott, melyet egy rá merőleges egység zárt le. A pergolaegység mögött helyezkedett el egy zenepavilon, valamint vendéglátóipari épületek: cukrászda, kávéház és a híres Alsó vendéglő.

Forrás:
Kevély László, Főkert NZrt.

Margitszigeti sétaút az 1900-as évek elejéről, háttérben a fedett sétány egy darabkája látható.

Forrás:
Kevély László, Főkert NZrt.

A fedett sétány képe egy korabeli képeslapon. (1905)

Forrás:
Kevély László, Főkert NZrt.

A szökőkút megépítésével (1963) a lehajtó tengelye eltűnik, a területe gyepes pihenőtérré alakult, a nagy medence köré szervezve. A formavilág a kor karaktereit tükrözi, teljesen szakítva a kerttörténeti előzményekkel. A burkolat töredezett vonalvezetésű, szaggatott nyomvonalú kavicsburkolat.

Forrás:
Kevély László, Főkert NZrt.
Forrás:
egykor.hu

 

Szerzők: 

Szalkai Adrienne ((Főkert Mérnök Iroda kft.))