Magyarországi barokk kertművészet

A könyv a magyar barokk kerttörténet első átfogó korpusza. Magyarország 18. századi kertművészetének képi forrásait mutatja be, a kastélyokhoz kapcsolódó díszkerti alkotásokat éppúgy, mint a hasonlóképpen barokk szabályossággal és művészi igénnyel elkészített vadas- és haszonkerteket is. A kerteket típusok szerint tárgyalja, az összes fellelhető kerti elemet áttekinti és magyarázza. Két nagy egysége közül az első az átfogóbb, témáját európai egységben vizsgáló bevezető tanulmány, amit a konkrét kerttervek ismertetéséből, elemzéséből álló katalógus követ.

   

Magyarországon a török uralom alóli felszabadulás teremtette meg a barokk kertművészet felvirágzásának alapvető feltételeit, elsősorban a főváros, Pozsony környékén, illetve a töröktől megkímélt területeken, a Nyugat-Dunántúlon és Felső-Magyarország nyugati felén, valamint az ősi főváros, Buda környékén. Magyarországon csak a 18. század elején kezdődött el a Versailles példája nyomán létrejött kertek létesítése, s csak a század középének évtizedeiben, 1740 és 1770 között terjedt el végérvényesen a barokk kertkultúra. E korszakban a kertek lassú átalakulása is megfigyelhető. A hímzéses partereket lassan vegyes kialakítású (gyepes-hímzéses) parterek váltották fel, a korszak végére már tisztán gyepes mezőjűek is. A legjelentősebb magyarországi barokk kertek többségének kompozíciója ebben a korszakban teljesedett ki. A 18. század utolsó két évtizede az angolkerti elemeknek a barokk kerteken belüli megjelenésével és lassú elterjedésével jellemezhető, az átmeneti stílus virágkora az 1780-as évekre esett.

  

A magyarországi “franciakertek” többsége szerény kialakítású, haszonkerttel vegyes díszkert volt. Csak kevés hazai kertünk érte el azt a színvonalat, amelyet az európai átlag jelentett. Jóllehet a tervek többnyire nagyvonalú, költséges kialakítást mutatnak, a felvételi helyszínrajzok csak az eredeti elképzelések erősen redukált változatának megvalósulásáról tanúskodnak. A magyarországi kertekre, köztük a jelentős díszkertekre is általánosan jellemző a kis alapterület, amely azzal járt együtt, hogy a klasszikus francia barokk kert elemei közül csak néhány elhelyezését tudták megoldani. Elsősorban a parter volt nélkülözhetetlen a főépület előtt, amelynek meghatározott méretei miatt a táblák a terület jelentős részét elfoglalták. Az egyszerű boszkék általában a parterek mellett illetve mögött helyezkedtek el, többnyire csak egy sorban. Sokszor még ezt is fasorok vagy sövények váltották ki.

A szerény kialakítás természetesen nem jelenti azt, hogy az építtetők vagy a kortársak ne lettek volna tisztában a követendő példákkal. Mintáikat a legjelesebb nyugat-európai kertek között találjuk. Díszkertek tekintetében a többi európai országhoz hasonlóan a magyar kortársak szemében is Versailles volt az abszolút tekintély, emellett azonban szembeötlő a német hatás is a magyarországi kertekben. Magyarország 18. századi kertművészete az európai átlaghoz képest ennek ellenére szinte mindvégig többé-kevésbé provinciális maradt. A jelentős alkotások hiányáért a szerényebb gazdasági körülmények mellett az új divatirányzatokhoz való túlzottan laza kapcsolódás is okolható. Mindazonáltal a század második felében a hazai kertművészet egyre jobban felzárkózott az európai trendekhez, és a gazdagodó arisztokrácia a nagy nyugati kertekkel vetekedő alkotások néhány darabját is létre tudta hozni.

Szerzők: 
kutatás éve:                 1997-2007
cégnév:                         BCE Kertművészeti Tanszék
szerző:                          Fatsar Kristóf
bibliográfiai leírás:        Fatsar Kristóf: Magyarországi barokk kertművészet. Helikon, Budapest 2008. 280 pp.