Élvezze a pihenést (és a napsütést) a lába alatt - Lowline: a világ első föld alatti parkja

Címkék: 

Ha Ön amatőr városi barlangász, New York-i történelemmániás, technológiaőrült zseni, esetleg disztópikus vagy utópisztikus futurista, akkor minden bizonnyal izgatottan várja James Ramsey építész Lowline-nal kapcsolatos terveit: egy föld alatti park mélyen a Williamsburg híd alapzata alatt, egy új célra hasznosítható, történelmi villamoskocsi-fordulóban.

A világ más városaiban számtalan változatos, újszerű közösségi teret hoztak már létre, de eddig még sehol sem alkottak a Lowline-hoz hasonlót. Kivéve talán a tudományos-fantasztikus irodalomban.
„Az a célunk [a Lowline-nal], hogy egy olyan prototípust hozzunk létre, amellyel elfoglalhatjuk az alvilágot – mondja Ramsey félig tréfásan. – Sok helyen egyszerűen nincs hova tovább terjeszkedni – ellenben a föld alatti infrastruktúra teljesen kihasználatlan marad. A jelenlegi modell, miszerint tegyünk parkokat az épületek tetejére, szerintem csupán álmegoldás. Hogyan lehetne inkább a föld alá csábítani az embereket?”
 
.
 
A történelmi villamoskocsi-forduló jelenlegi állapota, még a Lowline-felújítások előtt. A RAAD tulajdona.
 
Az érdeklődés fenntartása óriási kihívás: hogyan lehet kiterjeszteni az emberek felszíni utcaképhez fűződő viszonyát a földre a lábuk alatt? Úgy, hogy lehámozunk egy réteget a járdáról, hogy láthassák, ami odalent van.
„Ha lemegyünk a Lowline-ba vezető lépcsőn, látni fogjuk az utca történetének különböző korszakait: tulajdonképpen végigjárhatjuk New York City történelmét – meséli Ramsey. – Elhaladunk az utcai burkolókövek, az elektromos rendszerek és a vízvezetékrendszer mellett. És ezt szeretnénk olyan élménnyé tenni, ami felébreszti az emberek kíváncsiságát.”
A helyszín felfedezéséhez a balszerencse (a 2008-as gazdasági visszaesés) és a vakszerencse összjátéka vezetett. A recesszió kellős közepén Ramsey-nek rengeteg szabadideje volt, amit a városi régészet iránti érdeklődésének kielégítésével töltött New York elhagyatott és elfelejtett szegleteiben.
Ebben az időszakban történt, hogy a Metropolitan Transit Authority (MTA) egyik volt mérnöke, Jack Applebaum mesélt neki az 1970-es évek New Yorkjáról, amikor is az MTA földalatti alagutakat fedezett fel néhány városrész, köztük a kínai negyed alatt is. Applebaum megmutatta Ramsey-nek a Williamsburg híd alatt lévő területet.
„Előkerestem az MTA-nél az alagút eredeti alaprajzát – meséli Ramsey, aki korábban maga is mérnökként dolgozott a közlekedési vállalatnál. – Elmentem oda, bejártam a helyet, és leesett az állam. Hatalmas, barlangszerű, komor és sötét... Ez az élmény adta az ötletet a Lowline-hoz, és hogy milyen érzést és hangulatot szeretnék teremteni.”
 
 
Ramsey eredeti tervei azon az élményén alapultak, amikor legelőször megpillantotta a föld alatti alagutat. Az első képek élénkek, világosak és vidámak voltak. Ám Ramsey elmondása szerint a jelenlegi látványterv (amelyet az AutoCAD és a 3ds Max szoftverekkel készítettek) „a hely mostani hangulatát próbálja megragadni: komor, titokzatos, tele sötét zugokkal.”
Az árnyas, földalatti, modern parkot természetes fényfoltok fogják megvilágítani – a terv kivitelezése szinte lehetetlennek tűnik; mintha két különböző érzést próbálnánk egyesíteni: hogy egyszerre vagyunk nappal és éjjel a parkban. Mindennek tetejében a kihívást nehezíti, hogy hogyan tud egy építész hű maradni egy történelmi helyszín múltjához, miközben modern és a jövőbe tekintő képet fest róla.
Úgy tűnik, Ramsey örömét leli ebben az ellentmondásban. „Szeretném ismét megteremteni a felfedezés érzését – mondja. – Számomra fontos, hogy a korábbi korok acél elemei és szegecsei, valamint a futurisztikus dolgok együttes használata feszültséget teremtsen. Reményeink szerint ez a feszültség fog hangsúlyt adni a térnek.
 
A Lowline célja finoman megrázni a mai megcsömörlött városlakókat – emlékeztetni őket, hogy figyeljenek oda a környezetükre. „New York folyton előrefelé tekint, a múltja jelentős részét már eltörölte – mondja Ramsey csalódottan. – Ez nem Boston vagy Philadelphia, ahol mindent borostyánba zárva őriznek. Tegyünk egy lépést hátra, és gyönyörködjünk a város többszintű összetettségében.”
Ez mind szép és jó, de milyen lesz valójában a Lowline-élmény? Magas felülvilágítók fogják a felszíni ég látszatát kelteni. Sötétebb zugok és világos, természetes fénnyel megvilágított, valamint növényekkel tarkított helyek fogják váltani egymást. A Lowline felfedezése – Ramsey szavaival élve – valóságos élménysorozat lesz.
„A hely elég nagy ahhoz, hogy több különböző dolgot is megvalósíthassunk. Lesznek olyan részek, amelyek a parkokhoz hasonlóan tágasak és jól megvilágítottak lesznek. Emellett lesznek olyan területek, amelyek kicsit játékosabbak, hogy új élményt nyújtsanak a látogatóknak: sűrűbb lesz a növényzet vagy több lesz a napfény, mint valami őrült föld alatti dzsungelben.
 
 
„Az amatőr városi barlangászok fákra emlékeztető, magas oszlopok között sétálhatnak – folytatja Ramsey. – Szeretnénk olyan hatást kelteni, mintha az erdőben sétálnánk, csak épp a föld alatt. Egyedülálló lesz a világon – észbontó és szürreális.”
 
Tervezési szempontból a Lowline nem egyszerűen egy újszerű projekt, egy föld alatti reklámfogás. Ahogy azt Ramsey is hangsúlyozta, a Lowline átformálhatja az épített környezet teljes ökoszisztémáját. „Az, hogy milyen hogyan közelítjük meg a felszíni és a föld alatti tér napenergiával történő keresztezését, milliónyi kérdésre adhat választ. Remélhetőleg sikerül úgy átalakítani a teret, hogy összevarrja a sebet, amely jelenleg a város szerkezetén éktelenkedik.”
Ha a Lowline kockázatosnak, netán őrültségnek tűnik, az azért van, mert az is. De Ramsey tiszta fejjel és magabiztosan néz szembe a kihívással: „Az egész projekt vakmerőség. De kudarcnak is élnénk meg, ha nem lenne az.”
 
Képek a  Lowline látványtervei. Kibum Park, RAAD tulajdona.

Forrás: autodeskforum.hu