Ehető díszkert koncepció

Kategória: 
Címkék: 

Ehető díszkert? A válaszom nagyon is, igen!
Egy díszkert fenntartására legalább annyi figyelmet kell fordítani, mint egy olyan kert kialakítására, amely nem csak a szépségeit szolgáltatja nekünk, hanem ízletes, friss terményeit is. Az ehető díszkert koncepció kiterjesztése a magánkertek tervezésére nagy lehetőség a természethez történő közeledésre: a sokszínűség növelésével a természet esztétikájához, a sokszínűség növelésével a bővülő kerti élővilághoz, a sokszínűség növelésével a gasztronómiához. A saját kertben termett paradicsomról mindenki dédelget egy pozitív képet, de az ehető díszkert ennél sokkal tágabb lehetőségeket kínál! (kép: Pozsony, az érseki kert összképe - M. Lang metszete, 1663)

Az ehető díszkert koncepció előképének tekinthetjük a középkori és reneszánsz kerteket, amelyek növényei között jelentős számban voltak jelen a különböző zöldségek, a fűszerek, az elengedhetetlen gyógynövények, a teafélék, vagy az ehető virágok, és természetesen a gyümölcstermő fák, cserjék. A reneszánsz kert finoman kimunkált kompozíciójában bizony még főszerepben voltak a fenti haszonnövények.
Elmondhatjuk ugyanakkor, hogy a barokk kor lenyűgöző kertjei sem nélkülözték a mezőgazdaság haszonnövényeit, vagy az erdőgazdálkodás vadaskertjeit, csak éppen háttérdíszletként a feszes szerkezetű parterrek, díszes parcellák mögött. Az angol kerttervezési stílus pedig kompozíciós elemként használta a távlatokban lévő mezőgazdasági területeket, hajladozó búzamezőket, sűrű fenyveseket.

A gyakorlati tapasztalaton alapuló tervezési koncepcióm, annak nyomán alakult ki, hogy kertünkben szerettünk volna a dísznövények mellett fokozatosan egyre több és több elfogyasztható növényt látni és enni, vagy éppenséggel inni. A haszonnövények termesztése kis felületeken persze inkább az örömteli kerti és konyhai játékosságot adja, mint a teljes évet kiszolgáló burgonya vagy répamennyiséget. Pár négyzetméteren azonban akár teljes évre megtermelhetjük magunknak teáinkat, vagy friss szezonális zöldjeinket.

Az ehető díszkert tervezésénél ugyanazon tájépítészeti elvek mentén érdemes haladni, mint a hagyományos értelemben vett díszkertek esetében. A kert szerkezetének kialakítása, a választott növényfajok fejlődési igényei és jellemzői, a kert fejlődési szakaszai ugyanúgy fontos szempontot kell képezzenek. Ehető díszkertet azonban nem csak a semmiből lehet teremteni, hanem meglévő díszkertek is bővíthetők ehető taxonokkal. Minden kertben akadnak kisebb-nagyobb szabad foltok, vagy esetleg elöregedett mulcsozás vagy szétszakadt textil takarás, amelyek lehetőséget kínálnak az ehető növények betelepítésére.
Tedd magadévá a gondolatot, hogy díszkertedben a teraszról paradicsomok mosolyoghatnak, a sziklakertedben huncut chilipaprikák bókolhatnak, az évelőágyásodban zöldfűszerek, koktélalapanyagok virulhatnak, az árnyéki északi zugokban pedig spenót, medvehagyma és rukkola teremhet! Ehető díszkertet kívánok Neked!

Hogy is állj neki? Az alábbiakban sorra veszem az ehető díszkert kialakításához összegyűjtött javaslataimat.

Kerítés menti határoló, keretező növényeknek ajánlom a bogyós gyümölcsöket, amelyek egy jó kerti talajban a méteres magasságot is meghaladják és jó zöld tömeget adnak. Bizony, nem csak a gyerekek kedvencei a piros–sárga–fekete ribiszkék, a futó szeder vagy az illatos málna.

Magasabb cserjék, örökzöld sövények előterébe, vagy a töve alá is érdemes ehető növényeket telepíteni: itt lehetséges zöldség sorokat megbújtatni, például a mindig szétszóródó mulcsozás vagy fűnyíró-gyilkos kavicságy helyett.
A naposabb oldalak igen hálás növénye a metélő petrezselyem, amely viszonylag nagy lombtömeget ad, még a fagyokat is jól bírja és tavasztól folyamatosan ellátja a családot. A metélőhagyma igazi friss tavaszi zöldség, kora nyári lila bojtocskái ehető virágok. A sárgarépa vetésével is érdemes próbálkozni, a szakbotokban kapható vetőszalaggal még az egyeléssel sem kell bajlódni. A változatosságot lehet növelni egy-egy beültetett karalábé palánttal, zellerrel, vagy brokkolival a vasárnapi levesbe. A brokkoli a téli hidegeket is jól bírja és folyamatosan hozza kisebb-nagyobb üde zöld rózsáit. A zöldborsó nagyon jó háttérnövény, csak ágas, bogas botokkal végigtűzdelve segíteni kell neki a felfelé kapaszkodásban. A hüvelyéből kifejtett guruló borsószemek pedig igazi tízórai csemegét jelentenek a gyerekeknek.
Az északi, árnyékos részeken ehető talajtakarónak a medvehagyma kiváló (hagymát, magot hivatalosan beszerezhetünk), miután pedig a levelei, virága visszahúzódik, felül lehet vetni spenóttal, retekkel. A reteklevél a mai divatos és egészséges zöld turmixok egyik kiváló alkotórésze, így ha a gumója esetleg nem is sikerül, attól még nagyon jól hasznosulhat. Meg kell mondjam, pesztónak is elsőrangú!

Hangsúlyos csoportokat képezhetünk az egyszerűen gondozható egynyári virágokból. Érdemes helyet találni nekik, mert nem csak a kertet díszíthetik, hanem az ételeinket is megszínesíthetik: ilyenek a bársonyvirág, a körömvirág, a sarkantyúka. Ezek a növények a kártevőket riasztják, amellett, hogy szépek és még ehetőek is.
A sarkantyúka egy buja egynyári, viszonylag nagy helyigénnyel (felfelé is kúszik), amely az első fagyokig a kert dísze lehet. Levele és virága is finom, kissé csípős, pikáns, antibakteriális hatással. A virágai tövenként többféle színváltozatúak, de a leveleik is lehetnek cirmosak.
A körömvirág sárga szirmai nagyon mutatósak egy könnyű nyári szendvicsen, vagy egy tésztán. Virágzás után érdemes visszavágni, így újra és újra nyílik az évben. Napfényes helyet szeret.
A bársonyvirág is nagyon változékony színekkel örvendezet meg bennünket a citrom sárgától a mély téglaszínig, teljes változékonysággal. Pontszerűen felbukkanva a kert több pontján, üde színfolt lehet, ételeinket pedig levelével és szirmaival is fűszerezhetjük.
Sziromszendvicsedhez még sokféle ehető virágot felhasználhatsz, úgy mint a kék szirmú borágó, a vörös here, az üde sárga szeklice, a színes árvácskák, a kedves százszorszép, a gyógyító kamilla, a mosolygó napraforgó vagy az illatos ibolya.

Hangsúlyos elemként, mondhatni szoliternek a rebarbarát ajánlom, hisz a rebarbara egy igazán architektonikus növény, hosszú levélnyelén ülnek hatalmas levelei. Az évelő  egy kisebb bokornak felel meg, fél négyzetméternyi területen kiszolgálja a családi igényeket. A rebarbarának csak a levélnyele fogyasztható, levele mérgező a magas oxálsav tartalma miatt. Igazi vitaminbomba tavasszal, frissen facsart leve isteni limonádé. A pikáns rebarbaraszósz pedig a fagyik, sütik kihagyhatatlan tartozéka.
Jó szerves anyag ellátottságú talajon a cukkini kisebb futó bokorrá fejlődik és ontja terméseit. Magas állású hatalmas levelei szintén hangsúlyt képezhetnek a kertben.

A futónövényként viselkedő sütőtök gondozásmentes, csak az ültetéskor igényel pici figyelmet, hogy elegendő szerves anyag (trágya vagy komposzt) legyen a számára. A növény helyigényét két szempontból kell vizsgálni: kb. 20 cm2-nyi területen kikel májusban, innen veszi tápanyagait. Elnyúló, felfelé is kúszó hajtásai nem igénylik a megmunkált talajt, így bármerre vezethetők, ahol nincsenek útban: kora tavaszi növényágyások másodlagos befuttatására, kerítések menti kavicságyak tetején vagy a kerítésre felsegítve. A kedvelt őszi-téli csemege amennyiben nem érik be a növényen, úgy egy déli ablakban napoztatva is szép sárga színt kap, és az első enyhe fagyoktól meg is édesedik. Az erős fagyoktól azonban a termést óvni kell, kamrában, pincében hosszan eltartható. Nagyon jó A-vitamin forrás, különösen egészséges társítani hozzá még a D-vitamindús zalai tökmagolajat.

Apró foltokon akár meglepően nagy termésmennyiségeket is elérhetünk. Ízlésünktől és fogyasztási szokásainktól függően például a rukkola-igényünket akár egész nyárra könnyedén biztosíthatjuk, csekély fél négyzetméteren. Az egynyári virágok helyett is vethető rukkola kecses fehér virágai díszítik a kertet, a levele pedig a friss saláták, vagy olaszos ételek kihagyhatatlan alkotórésze. Könnyen kel, és gondozásmentes. Egy évben többször is vethető. Visszavágás után, még kb. kétszer kihajt.

Pontszerűen a kert számos részén telepíthetünk fűszernövényeket, illatos tea vagy koktél alapanyagokat: a húsokhoz, főzelékekbe illő majorannát, borsikafüvet és rozmaringot, az olaszos ételekhez izsópot, oreganot és bazsalikomot, teának zsályát, kakukkfüvet, citromfüvet, valamint mentát. A gasztronómia szabadsága szerint természetesen az illatos növények felhasználása keverhető, felesleg esetén pedig leszárítva télen is megörvendeztetnek bennünket.

Szőnyegszerű hatást érhetünk el a zöldségek, virágok raszteres kötésben történő telepítésével, illetve a sorba magvetés helyett a hintéses vetéssel. A sűrű növénytelepítés előnyei: a saját mikroklíma, a nedvesség megtartása, a gyomosodás megelőzése. A növények típusától függően persze szükség lehet ritkításra. De ezt egyszer elég megtenni. A tenyészidőszakban, ha pedig további egyelés szükséges, azzal már biztosíthatjuk is a konyhába a friss bébi zöldeket.
Érdemes figyelmet szentelni a többszöri vetés feladatának, mert egy kisebb területen akár egy szezonban négyféle növényt is telepíthetünk, például spenót–retek–rukkola–zsázsa.

A mozaikos, sokszínű, vegyes telepítéssel elérhetjük, hogy kertünk egészséges legyen, és vonzza a hasznos rovarokat és állatokat, amelyek segítenek nekünk a kártevők létszámkorlátozásában. Az illatos fűszernövények különösen fontosak ebben a sokszínű rendszerben, mert aromáik körüllengik a kertet, ami egyúttal jó hangulatot biztosít a kert gazdáinak, céltévesztést pedig a kártevőknek.

Befejezésül az ehető kert koncepcióhoz

A kertészkedés egy élő folyamat, amely az évszakok körforgásában és az évek folyamatában halad előre. Sokszínűsége folyamatosan növelhető, hisz ne feledkezzünk meg a cékláról, kukoricáról, mákról, babról, sóskáról, az uborkáról, a hagymákról, a salátákról és az isteni fügéről, homoktövisről sem. A felsorolást csak abbahagyni lehet!

Móricz Anna, tájépítészmérnök

 

Szerzők: 

Móricz Anna