Beszámoló az „Örökség a jövőnek- jövő az örökségnek” című egy éves műemlékes program zárókonferenciájáról

Balatonfüreden szeptember 25-26-án sikeres konferenciát tartott az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottsága „Örökség a jövőnek- jövő az örökségnek” címmel, amelynek a történeti kertekre vonatkozóan is hasznos tanulságai voltak. Dr Szikra Éva beszámolója a konferenciáról.

A közel egy éves programsorozat záró eseménye volt ez a két nap, amelynek különös aktualitást adott, hogy az örökségvédelem szervezete megint újabb átalakítások előtt áll, s e miatt az ICOMOS tagok mellett, a műemlékes szakma igen sok képviselője megjelent a rendezvényen. A tájépítészek közül is többen jelen voltak. A konferencián a műemléki-, örökségvédelmi szakma képviselői mellett, ismert építészek, kutatók, professzorok, civil szervezetek képviselői, egyházi vezetők is részt vettek. Az utóbbi időben nem emlékszem ilyen széleskörű érdeklődésre. Megtisztelte a konferenciát Gustavo Araoz, az ICOMOS elnöke, valamint az ICOMOS Akadémia főtitkára, Boguszlaw Szmygin is, aki egyben a Lengyel Nemzeti Bizottság elnöke. Az első napon a köszöntők, bevezető előadások után került sor a bizottsági beszámolókra. A második napon több elméleti kérdést is felvetettek, aminek a konkrét kerthelyreállítások esetében is nagy szerepe lehet.

Fotó: Csanády Pál

Előzményként ismertetném ennek az egy éves programnak a lényegét. Az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottsága, az ARTIFEX Kiadó és a HAP Építésziroda/Galéria közösen elnyert a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) Építőművészet és Örökségvédelem Kollégiumánál egy olyan pályázati lehetőséget, amelynek során vándorkiállítások, és kis- konferenciák keretében bemutatják az utóbbi évek /2004-2011/ olyan örökségvédelmi helyreállításait, amelyeket az NKA támogatott, és a helyreállítások mostanra le is zárultak. A 35 tablóból álló kiállítást a HAP Galéria állította össze, és az országban 12 helyszínen mutatták be az elmúlt évben. Itt meg kell jegyezni, hogy a kiállítási tablók között nem szerepeltek park helyreállítások, mivel azok általában más forrásokból készültek, de a kapcsolódó kiskonferenciák viszont az ICOMOS különböző bizottságainak szakmai kérdéseivel foglalkoztak. 

A mi programunkra július 22-én került sor Kecskeméten a Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézet dísztermében, az egykori refektóriumban. A kiskonferencia címe: "A történeti kertek védelmének lehetőségei és feladatai" volt.

A bevezető előadást Szabadics Anita tájépítész (NÖK) tartotta. A nagysikerű előadás ismertette a legfontosabb meghatározásokat, majd diagramokon mutatta be a hazai történeti kert állomány megyénkénti összetételét, s a 'sajátjogon' műemlékként védett kertek körét. Ismertette a kerthelyreállítás legfontosabb feladatait a kutatástól kezdve a tervezésig, kivitelezésig bezáróan. Rávilágított a jelenlegi jogszabályok visszásságaira, mint pl. a kertrégészet kérdése. Saját tervezői gyakorlatában előforduló példákkal illusztrálta az elmondottakat.

 
Kasza Gáborné építész, Bács-Kiskun megye műemlékvédelmi felügyelője érzékletesen és széles merítésben mutatta be az utóbbi időkben, a megyében folyó kertkutatásokat és helyreállításokat.

Dr. Farkas Gábor Ybl díjas építész évtizedek óta foglalkozik Kecskemét város- szerkezetében meghatározó szerepet játszó Főtér láncolat tervezésével. Izgalmas archív felvételekkel, tervekkel tárta fel azt a hosszú folyamatot, mire kialakult a tér mai képe 

Dr. Hajdu Nagy Gergely tájépítész (Lechner Központ) átfogó előadásában a kutatás elengedhetetlen fontosságára hívta fel a figyelmet, valamint a kertek védelmének mielőbbi megszervezésére, mivel mai napig csak igen töredékes a történeti kertként védett kertek listája. Kihangsúlyozta az értékek felismerésének, és megfelelő módon történő kezelésének fontosságát. 

A megtartott konferencián nagyszámú és aktív közönség vett részt. A helyi szakmai és civil résztvevők mellett több budapesti kolléga is megjelent, részben a műemlékvédelem, részben a tájépítészet területéről. A közönség soraiban több olyan kolléga is helyet foglalt, akik az elmúlt évtizedekben rendkívül nagy szerepet játszottak Kecskemét zöldfelületeinek, köztereinek tervezésében, megóvásában. Külön ki kell emelni Mayer Antalnét, aki férjével együtt úttörő munkát végzett ezen a területen.

Az előadások anyaga elérhető itt.

A balatonfüredi zárókonferencia első napján, mint szakbizottságunk - , valamint a kiskonferencia levezető elnöke, alkalmam volt egy rövid összegzés és jövőkép felvázolására. A referendum összeállítása előtt több kollégával is egyeztettem, mivel a szervezet készülő átalakítása, újra szervezése érinti az eddigi tevékenységi köröket, gyűjtemények ügyét, és ami még fontosabb, a műemléki tájépítészet helyzetét, jövőbeni lehetőségeit.

Beszámolómban a szűkös időkeret ellenére, megkíséreltem röviden összefoglalni a nagyobb problémaköröket. Hozzászólásommal nem titkolt szándékom az volt, hogy a tájépítész, tájtörténész kollégák figyelmét felrázzam és közös együttgondolkodásra késztessem!

 A sikeres kecskeméti konferencia újabb bizonyítéka volt annak, hogy a történeti kertek-, tájak iránt, milyen nagy érdeklődés mutatkozik mind a szakmai, mind pedig a civil szféra részéről. Bebizonyosodott, hogy ma már nem csak egy szűk kör számára fontos ez a téma, sőt akár azt is mondhatjuk, hogy divatossá vált a „kert ügy”. Soha ennyi zöldfelület nem újult meg, és nem épült településeinken, mint amennyi az utóbbi időkben. Ennek természetesen nemcsak szakmai okai vannak. A városvezetők, és a települések polgármesterei rájöttek, milyen nagy lehetőség rejlik a zöldfelületekben a polgárság megnyerésének érdekében.

Ez a fejlődés jelentősen érintette a történeti kertek ügyét is. Sorra újultak és újulnak meg mai napig is a városi főterek, kastélyparkok, kis települések központjai. Kiemelt beruházásokként a budapesti Orczy kert, Várbazár, hatvani kastélypark, valamint a Forster Központ, korábban MÁG- MNG által menedzselt kastélyparkok- Dég, Edelény, Fertőd..., hogy csak a jelentősebbeket említsem. Ezek a törekvések mindaddig kedvezőek, amíg a szakmai elvek, elképzelések érvényesülnek kialakításukban, a helyreállítások során, és nem valamelyik közéleti ember ízlését, megalomán elképzeléseit tükrözik. A kiemelt beruházások tervezésénél további probléma a tervezés, helyreállítás kontrollja, mivel gyakran kikerül a szakmai közeg felügyelete alól. Sajnos gyakran értékes parkjainkat szabad építési- területnek tekintik, erre a Városliget a legjobb példa!

Mindez összecseng azzal, amire Boguszlaw Szmygin, az ICOMOS Akadémia / Konzerválás Elméleti Tudományos Bizottság/ főtitkára a balatonfüredi konferenciát megelőző sajtótájékoztatón utalt, arra a tendenciára, hogy a gazdasági érdekek, a rendelkezésre álló nagyobb pénzforrások világszerte a történeti értékek pusztulásának eszközeivé válnak. / Már az 1970-es; 1980-as években megállapították a műemlékesek, hogy mind a pénztelenség, mind pedig a gazdagság komoly ártalmat jelenthetnek emlékeinkre. /

Referendumomban csokorba szedve ismertettem szűkebben vett szakterületünk, a történeti kert ügy pozitív eredményeit. Az utóbbi években egyre több kerttörténeti kutatás készült, készül régészeti feltárással alátámasztva, amelyeket több száz milliós felújítások követnek. Felnőtt egy új és szakmailag jól képzett kutató-, tervező generáció. Az Építész Kamaránál külön regisztrált kerttörténész szakértők vannak, sőt a kertrégészetnek is mi lettünk a felelősei! No, ez kissé furcsa, mivel egy teljesen más szakma, a régészeti tevékenység is a mi hatáskörünkbe lett rendelve, s ez azért a régészeket mélyen érinti. Természetesen teljesen abszurd helyzetről van szó. Mi nyilván nem tudunk régészeti feltárást végezni, mivel nincs ilyen képzettségünk. A rendelet valószínű annak a téves következtetésnek az eredménye, hogy kertkutatás esetében a kerttörténész szakmai tudása is elengedhetetlen. Ezt a rendelkezést rövid határidőn belül felül kell vizsgálni!

Az örökségvédelmi felügyelőknek tudtommal hamarosan vizsgázni kell kerttörténettel, kert helyreállításokkal kapcsolatos kérdésekből is, de a kiszivárgott feladatok, még egy gyakorlott tájépítész, kerttörténész számára is nehezen értelmezhetők, és főleg nem a kertvédelem lényegéről szólnak! Itt jegyezném azt is meg, hogy a bürokrácia, a papírmunka soha nem látott méreteket öltött, de a műemlékes előírásokban rögzített feladatkörök, tartalmi követelmények nem pótolják a szakember tájékozottságát, az emlék mély ismeretét!

Saját jogon még mindig rendkívül kevés történeti értéket képviselő kertünk védett, 20 alatt van ez a szám.  Amíg ilyen komoly elmaradások vannak a védések területén, fontos egy jóváhagyott, megyénkénti lista, jelentőségük szerinti csoportosításban, amely alapján a felügyelők eligazodhatnak.

Több helyreállításnál az is probléma, hogy a tervezéshez nem kellenek referenciák, ugyanakkor,- amint azt korábban említettem- a kutatás, mint pl. a kertrégészet az új törvény szerint, túl van bonyolítva.  A jelenleg érvényben lévő 393/2012 (XII. 20.)- es örökségvédelmi rendelet sok szempontból igen kedvező szakterületünknek, ugyanakkor a műemléki környezetek esetében a felügyelet szakhatósági jogköre csökkent, nagyrészt megszűnt. A közparkok esetében,- amelyek között szép számmal történeti értékűek is akadnak-, építési engedélyezési eljárás sem szükséges! Sajnos így nem tudjuk az örökségvédelmi szempontokat, kerttörténeti elveket érvényesíteni. A tervezési jogosultságot cizellálni kellene. A történeti kertek helyreállításához, a tervezéshez is szükségesek referencia munkák, gyakornokként eltöltött évek. A Tervtanácsok, Tanácsadó testületek rendszerét feltétlenül újra kell gondolni, továbbra is érvényt szerezve a megfelelő szakemberek bevonásának, amikor történeti kertes téma van.

Olykor tisztázatlan a természetvédelemmel, környezetvédelemmel, erdészettel való kapcsolatunk is. Nem feltétlenül azonosak az érdekeink, annak ellenére, hogy óriási szerepük van bizonyos parkok, s főleg növényanyaguk megvédésében. Van viszont olyan terület, ahol méltán segíthetünk egymásnak. A történeti kertek elöregedő növényállományának megóvása, újratelepítése az elkövetkezendő évek egyik legfontosabb gyakorlati feladata lesz.

Tájékoztatni kellene a szakmát arról, hogy az elkövetkezendő években, milyen új források állnak rendelkezésre a történeti parkok helyreállításához? A pályázatkiírásnál, döntésnél, a pénzek elosztásánál a szakmai érvek érvényesüljenek, és az értékes és veszélyeztetett parkok kerüljenek helyzetbe az egyéb meggondolásokkal szemben.

Szakember képzés, utánpótlás megszervezése, ami az utóbbi években kissé elsorvadt, elsősorban az egyetemek feladata. Tudtommal vannak erre törekvések a Corvinus Egyetemen a mesterképzés új tanrendjében.

A kulturális örökség fontos elemei a történeti kertek, és erre már az oktatásban fel kell hívni a figyelmet. Még nagyobb propagandát kell folytatni a történeti kertek ügyéért, megragadva a nyilvánosság szélesebb lehetőségeit is!

A történeti kertek helyreállításakor is állandó és folyamatosan visszatérő kérdéskör az örökségvédelmi, műemléki fogalmak tisztázása /pl. mit értünk történeti kert alatt?/; elvek, korábbi karták vizsgálata.  Ezen belül a rekonstrukció, helyreállítás stb. megítélése. Itt megint hivatkoznék a korábbi sajtótájékoztatóra, ahol Gustavo Araoz az ICOMOS elnöke az idén 50 éves Velencei Kartára hivatkozott, amelynek kidolgozott elvei az örökségvédelem bizonyos területein, mint pl. az anyagvédelem szempontjából, továbbra is helyes útmutatóként szolgálnak, de a védelem komplexitását szerinte növelni kell:" Már nem csak az épületet kell megőrizni, hanem a tudást is meg kell védeni, amelynek köszönhetően ezek az épületek elkészültek."

A két ellentétes nézetet valló tábor- a mindenáron rekonstruálni, újra építeni akarók, valamint a múlttal egyáltalán nem törődők között, képviselni kell a történeti értékeket védő, de a mai igényeket is színvonalasan, kortárs módon megoldó helyreállítások ügyét. A turisztikai látványosság nem mehet a tudományos hitelesség, a korábbi kimagasló helyreállítások kárára!  Boguszlaw Szmygin is kifogásolta, hogy újabban sajnos a műemlékeket elsősorban kulturális turisztikai elemnek tekintik.

A második napon elhangzott előadások összecsengtek azokkal a gondolatokkal, amikre én is utaltam a történeti kertekre vonatkozóan, természetesen további fontos témaköröket is felvetettek. A hitelesség, az érték, az örökség fogalmának meghatározása, szélesítése, a közösség, a közakarat szerepének megnövekedése, a megfoghatatlan elemek védelme, mindezek kihívást jelentenek a kortárs örökségvédelem számára. A korszellem és az ún., helyszellem megőrzése ma 'háborúzik' egymással.

A rekonstrukció kérdésére röviden a két külföldi előadó úgy válaszolt, hogy manapság gyakran a politika erőlteti, de az igazi lényeg a megőrzés! Jelenleg nincs elméleti- metodikai koncepció a mai körülményekre vonatkoztatva. A mai felfogás szerint az örökségvédelem a természeti, kulturális, szellemi értékek tárházát jelenti, amelynek csak egy szelete a műemlék. A helyszíni kutatások szerepének fontosságára szintén több előadó felhívta a figyelmet. Természetesen az integrált, a több érték kategóriát, széleskörű szemléletet magába foglaló, társadalmi rétegeket-szakterületeket összeolvasztó örökségvédelemé a jövő. Számomra az egyik legszebb és leglíraibb megfogalmazás Istvánfi Gyula professzortól hangzott el: "A hely szellemének halk hangját, aki hallja, az foglalkozzon örökségvédelemmel!"

A két napos konferencia is megerősítette azt az elképzelésemet, hogy tovább nem halogatható a mi területünkön sem, a felmerülő kérdések megvitatása. Tekintettel arra, hogy interdiszciplináris tevékenységről van szó, csak úgy tudunk tovább lépni, ha a tájépítészek, műemlékesek közösen, akár egy szakmai munkacsoport felállítása révén, kidolgozzuk a történeti kertek sajátosságait figyelembe véve, a tudományos-tervezési-gyakorlati kérdések mértékadó válaszait, ezzel segítve a helyreállításokat. Természetesen célunkat csak akkor érhetjük el, ha megkeressük és főleg megnyerjük a jelenleg illetékes döntéshozókat abban, hogy fogadják el és építsék be ezeket az ajánlásokat az újabb fejlesztésekbe.

Fotó: Csanády Pál

Elsősorban mi, szakemberek vagyunk felelősek a múlt örökségéért!

Befejezésül megjegyezném, hogy a jelenlegi "Örökség a jövőnek- jövő az örökségnek”kiállítás kerthelyreállításokat ugyan nem mutatott be, viszont az elmúlt időszakban több "szellemi" tevékenységet is támogatott az NKA, mint pl. kiállítások, könyvek megjelenését. Gondoljunk csak a KERTÖRÖKSÉGÜNK címet viselő vándorkiállításra (2006); a hasonló című tematikus térképre (2007), valamint a 2011-ben kiadott tudományos igényű,- a legfontosabb magyarországi történeti kerteket bemutató- könyvre / mindegyik anyag összeállítása az egykori ÁMRK Tájépítészeti Osztályának közreműködésével készült/, amelyek sokat lendítettek a történeti kertek megismerésének, propagálásának lehetőségeiben.

Szerzők: 

Dr. Szikra Éva tájépítész, kerttörténész, az ICOMOS MNB Történeti Kertek Szakbizottságának elnöke