Balatoni partvonal-szabályozás

Kategória: 
Címkék: 

2003-as beszélgetés a Balaton-partól. Köztulajdon-e a Balaton? A partvonal szabályozás (vízpart-rehabilitációs keretterv) tervezési folyamata remekül rávilágít hazai a területi tervezés néhány problémájára. A tervek a VÁTI-ban készültek. A terv készítés rendkívül rövidre szabott határideje miatt, a tervezésben csupán a MEH (megbízó), VÁTI (tervező), az érintett önkormányzatok, nemzeti park igazgatóságok és a Közép-Dunántúli vízügyi igazgatóság vettek részt.

 
Mőcsényi Flóra
 
Nagyon örülök, hogy valahogy ez a Balatonos téma is szóba került. A véletlen úgy hozta, hogy a Balaton partrehabilitációjának témakörében írom a diplomámat, ezért aztán mint zöldfülű igen jó hallani, hogy mit gondolnak "a nagyok". Ami az újságcikkeket illeti, sajnostényleg elég szörnyűek és igazságtalanok esetenként. Kevés az előremutató hang a sajtóban, dehát az ember nem is ezt várja tőlük. A betöltések, kisajátítások legcsekélyebb árnyékától is feláll az emberek hátán a szőr és az Önkormányzati Hivatalban kihelyezett véleményeket gyűjtő füzetecskékben jól megmondogatják a tisztelt parti telektulajdonosok, hogy hová kívánják a töltést inkább. Arról meg, hogy a vízpart KÖZTULAJDON kellene hogy legyen, hallani sem akarnak. Méghogy szociális érzés, meg esélyegyenlőség?! Fityfene! A témám miatt engem különösen érdekelne, hogy a tó kibetonozásának kérdését hogyan lehetne megoldani. A kiépített partszakaszok még mindig nőnek és bár a jogi vonal állandósítását kiválóan betöltik, a mederben szigetépülésekhez, feltöltődéshez vezetnek. Nehéz is bejutni a betonos-kőszórásos partokról a vízbe, meg szerény véleményem szerint csúnyák is. Mostanában az egyik Balaton-konferencián az a kérdés is felvetődött, hogy a Balaton ma egyáltalán tekinthető-e természetes tónak, vagy a sok emberi behatás nyomán kezeljük-e úgy, mint egy mesterséges állóvizet? Ezen kissé elcsodálkoztam, dehát ha a Balaton legfőbb kutatásvezetője mondja, biztos nem viccből kérdezi...
 
Gábor Péter
 
Örülök hogy bejelentkezett (nem merem bátorítás nélkül a tegező formát használni) műhelyünkbe, és hogy ennek révén szóba került a Balaton partvonal szabályozás témája. Szeretnék sikert és türelmet kívánni az egyeztetés folyamatához. Remélem nem vérzik el vagy herélődik ki ennek során a szabályozás tervezet. Azonban azt gondolom, hogy a partvonal szabályozás (vízpart-rehabilitációs keretterv) tervezési folyamata remekül rávilágít hazai a területi tervezés néhány problémájára. A tervek a VÁTI-ban készültek és én négy település tervének készítésében vettem részt, mint táj- és településtervező (ezt a titulust viszonylag rövid harc árán szerezték meg a cég tájépítész tervező munkatársai). Most három, véleményem szerint kardinális témakört szeretnék megemlíteni.
 
1. A társadalmi részvétel
2. A tervezés financiális háttere
3. A szabályozás vagy nem szabályozás kérdése
 
A társadalmi részvétel
 
 Szimpatikus, hogy a MEH jelentős erőfeszítéseket tesz a mennél szélesebb körű egyeztetésre. DE azt gondolom, hogy sokkal korábban kellet volna ezt elkezdeni. Ezzel elkerülhető lett volna szerintem az a sajtó-mizéria ami a tervezést kísérte. A terv készítés rendkívül rövidre szabott határideje miatt, a tervezésben csupán a MEH (megbízó), VÁTI (tervező), az érintett önkormányzatok, nemzeti park igazgatóságok és a Közép-Dunántúli vízügyi igazgatóság vettek részt. Társadalmi szervezetek, az érintett tulajdonosok sokszor csak a tervezés célját jó vagy rosszindulatúan félreértelmező sajtócikkekből értesültek a tervezésről. Igaz ugyan, hogy az elkészült dokumentáció csupán egyeztetési anyag, melynek társadalmi megvitatására ezután kerül sor, azonban a tervezés koncepciója, prioritásai már rögzítettek. HA a tervezést megelőzte volna, egy szélesebb körben egyeztetett tervezési programot meghatározó koncepció kialakítása, úgy:
  • Az érintettek időben és megfelelően tájékoztatva lettek volna a tervezés céljairól.
  • Meggyőződésem, hogy egy ilyen általánosan fogalmazó szinten könnyebben született volna kompromisszum az ellenérdekelt felek közt, mint egy már konkrét területi lehatárolásokat is tartalmazó dokumentáció esetében.
  • A tervezők egy már elfogadott program alapján végezhették volna munkájukat, és nem nekik kellett volna azt megfogalmazniuk.
Ez azért lett volna rendkívül fontos mert, bár a tervezők tényleg szeretik ha nem korlátozzák őket "alkotói fantáziájuk" szárnyalásában illetve szakmai meggyőződésük megfogalmazásában, azonban a tervező elsődleges szempontja mégis az, hogy a tervet időben leszállítsa a megrendelőnek (ahogy Lisa Minelli énekli: money makes the world go around). Ezért történt meg az, hogy bár a tervezők sok esetben gondolták úgy, hogy a közterületi parti sáv nem csupán a belterület törvény szerinti 30%-ában kerüljön jelölésre, azonban az ominózus újságcikk hatására, a megrendelő kívánságára sok esetben sietve levették a közterületi jelet a 30% fölötti területrészekről. Tehát lehetséges, hogy csupán egy darab újságíró, megfelelő helyen megjelentetett véleménye miatt. Ez nem történhetett volna meg, ha széles körben elfogadott tervezési program alapján folyik a munka. Persze a tervezési időkeret nem tette lehetővé egy ilyen tervezési program kidolgozását, arról nem is beszélve, hogy amennyire tudom, ilyen tervezési program készítési metodikája sem igazán kidolgozott ma még.
 
A tervezés financiális háttere
 
 Elfogadása esetén a partvonalszabályozás legnagyobb társadalmi haszna véleményem szerint a Balaton parti közterületi sáv kialakítása lesz, azokon a területeken, ahol most a vízpartig nyúló telkek miatt megközelíthetetlen a tópart. Ez kisajátítással, az illegális feltöltések erre a célra való legalizálásával, esetleg újabb feltöltésekkel valósulhat meg. DE mindenképpen pénzbe fog kerülni. Az egyeztetések során az önkormányzatok folyamatosan hangsúlyozták, hogy nincs forrásuk a tervben jelölt közterületi fejlesztések finanszírozására. Bár a tervezés során a kisajátítások várható költségére készültek becslések, a finanszírozás módja nem került tisztázásra. Arról nem is beszélve, hogy a közterület kialakításának egyéb költségei is lesznek (kivitelezés). Ahhoz, hogy a terv megvalósításához fűződő kormányzati szándék meggyőző legyen, egy partvonal fejlesztési koncepció készítésére lenne szükség a szabályozással párhuzamosan. Ebben lehetne meghatározni azokat a beruházásokat, melyek megvalósítása térségi/országos érdek, és ezért a kormányzat anyagilag is támogat. Valószínűnek tartom, hogy ha elfogadásra kerül a terv, lesznek ilyen források. Azonban az, hogy az egyeztetési anyag elkészültekor a finanszírozási oldal kidolgozása még nem kezdődött meg, bizonytalanságban tartja a térség önkormányzatait. Pedig úgy tudom, van már hazai kezdeményezés arra, hogy a területi tervezés és a fejlesztési tervezés együtt történjen. A készülő Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztésében, tudomásom szerint az árapasztó tározók tervezése mellett készül egy vidékfejlesztési koncepció is. Patyi majd kijavít ha tévedek.
 
A szabályozás vagy nem szabályozás kérdése
 
A hazai területi tervezésnek véleményem szerint egyik problémája, hogy túlszabályoz. A térségi tervezés feladata, hogy olyan tervezési kérdésekben döntsön melyek települési szinten nem megoldhatóak (pl. közlekedési hálózat fejlesztés), illetve szintén országos vagy térségi érdekek miatt korlátozza a települési önkormányzatok építéshatósági jogkörét (pl. ökológiai hálózatok kijelölése). Azonban a tervezés jelen gyakorlatában sokszor olyan kérdésekben is korlátoz, ami a településrendezési tervezés léptéke. A térségi tervezésnél sem az alaptérkép léptéke, sem az egyes települések adottságainak/igényeiknek ismerete nem elég pontos ahhoz, hogy pl. belterületi fejlesztések helyét meghatározza.
 
A Balaton törvény pontosítására éppen ebből az eltérő léptékből származó problémák orvoslása miatt lenne égető szükség. (Bár meggyőződésem, hogy egy újabb hibákat tartalmazó pontosítás helyett, inkább a Balaton törvény rendelkezéseit értelmező, a településekkel konzultáló, és egyetértési joggal bíró szervezet létrehozása lenne a megoldás. Kb. úgy ahogy most a területi főépítész és a VÁTI Területrendezési Szolgáltató Irodája működik törvényi felhatalmazások nélkül) De hasonló gondokról mesélt nekem a megyei tervek túlszabályozását illetően Auer Jolán, Győr rendezése kapcsán. Van azért példa ennek az ellenkezőjére. Lázár Tibor például a Hortobágyi Nemzeti Park és Térsége tervében a nemzeti parkot övező települési karéjt és a kapcsolódó mezőgazdasági területeket nem szabályozott területként jelölte.
 
Ebben a tekintetben a partvonalszabályozás figyelemre méltó újítást hozott. Nem is azért mert a szabályozás telek mélységig elmenve történt, hanem mert a tervezés keretét meghatározó kormányrendelet megalkotta a részlegesen összevont területhasználati kategóriát. Ez lényegében a vízpart-rehabilitációs kerettervben nem szabályozott területet jelöl, ahol majd a településrendezési terv határozza meg a területfelhasználást. Ezzel egy olyan lehetőség születet a tervezők számára, hogy csak a valóban térségi jelentőségű kérdésekben foglaljanak állást, a többit bízzák a településrendezési terv készítőire. SAJNOS éppen a tervezési program hiánya miatt, az egyes tervezők eltérő szemlélettel álltak ehhez a kérdéshez is. Voltak akik érzékelték, hogy vannak kérdések melyek nem a keretterv kompetenciájába tartoznak, és használták a nem-szabályozást. Mások viszont szépen leszabályoztak mindent. Hát hirtelenjében, és a tévedés jogát fenntartva…
 
Bardóczi Sándor:
 
Kedves Péter, attól ne fájjon többé a fejed, hogy a megyei terv mindent túlszabályoz, az OTRT elfogadása óta ez még készakarva sem történhet meg. Ez viszont a ló másik oldala, a területi tervezés centralizációs felfogása felé vezet el. A megyei terv abban a pillanatban vált értelmetlen papírhalommá, amikor érvénybe lépett a 2003 évi XXVI. törvény és ennek tartalmi követelményeit leíró 1/2003. (IX.9.) TNM rendelet. (Az is vicces, hogy ezt az európai ügyekért felelős tárca nélküli miniszternek kellett aláírnia, és mutatja, hogy a területi tervezés mennyire "lötyög" a tárcák között.)
 
Ha valaki nem ismerné a problémát, dióhéjban annyi, hogy a megyei terv új területfelhasználási kategóriát és övezetet nem hozhat létre, csak az országos léptékben jól-rosszul lehatárolt területeket pontosíthatja 1:50 000-es léptékben. A szabályozásban sem tehet olyan korlátozásokat, amelyek módosíthatják az országos terv előírásait, vagyis elveszett az oda-vissza csatolás esélye, a törvényi jóváhagyás következtében pedig jó időre bebetonozódnak azok az elhatározások, amelyeket már ma is kritikusan szemlél egy-egy ügy kapcsán a széles közvélemény. Egy példa Vas megyéből: Az OTRT-ből a politika kioperálta a kulturális örökségvédelmi övezetet. A törvény elfogadásának másnapján (a közlönyben még meg sem jelent) beadták "tűzhöz közellévők" a Szombathelytől Ny-ra fekvő óriási lignitmezőre a kutatási igényt. A megye szinte minden érintett települése és lakosa tiktakozik a lignitkitermelés beindulása ellen, korábban a tervezés indulásakor mi is irányelvként kaptuk meg a megyei vezetéstől azt, hogy a megye semmilyen körülmények között nem kívánja a lignitfeltárást elősegíteni. Ma a megyei önkormányzat törvénymódosítást követel: ha elérik is a céljukat, az a lignitfeltárást az már majdnem biztosan nem befolyásolja. (A lignitoszaurusszá változtatott terület közelében olyan települések is vannak mint pl. Ják, nem beszélve arról hogy a megye erdőfoltjainak 5%-a esik a lignitbányászat áldozatául, és itt még nem esik szó a turisztikai károkról, az eróziós károkról és a légszennyezésről.)
 
A sajátos övezetek megalkotásának tiltásával elveszett a megyék sajátos adottságaihoz igazodó övezeti rendszer megalkotásának lehetősége. Elismerem, hogy nehéz dolog lehet megfogni az országos érdekeket úgy, hogy közben szabad kezet biztosítunk a térségi és kistérségi érdekek megvalósulásának, de a mai állapot azt tükrözi: a kormányzat centralizálni akar, miközben az EU egyre jobban decentralizálódik (NUTSII régiók). A kormányzat joggal mondja, hogy nem tudja áttestálni a forráselosztást a regionális szervezeteknek, mivel azok még gyerekcipőben vannak, de ezek kiépítése saját feladata lenne. Még mindig nem tisztázott mi lesz a megyék szerepe, késik az államigazgatási reform, a működő régiók (pl. Nyugat-Dunántúli Régió) alapjai is rosszak, mert nem alulról szerveződött kistérségekre, hanem központosan kijelölt látszatsejtekre (tervezési-statisztikai mikrorégiókra) alapulnak, ahol valós érdekek nem kötik össze a településeket. A kormányzat 1996-98-ban is türelmetlen volt: az önszerveződéseket csírájában fojtotta el a központilag kijelölt kistérségi rendszer.
 
A szabályozásra visszatérve, én nem a túlszabályozottságban látom a problémát (minél bonyolultabb egy társadalmi rendszer, annál több szabályra van kényszerűen szükség), hanem abban, hogy a szabályozás rugalmatlan, nem eléggé változtatható, túlontúl bebetonozott. Végül is lehetne minden szabályozást a végletekig egyszerűsíteni (az amerikai alkotmány mindössze egy oldalas és minden benne van), de bele lehet sűríteni egyetlen mondatba is: mindent szabad, ami másnak nem árt. Hogy a szabályzatok mégis több tízoldalas művek az azért van, hogy jogerőre emelkedhessenek azok a tevékenységek is, amelyek másnak "ártanak", persze úgy, hogy a többség járjon jól. Ez azonban térben és időben erősen mozgó arány, amely visszájára fordul, ha a szabályzat nem eléggé eseménykövető.
 
Megjelent a Tágszem oldalán 2003.07.01