Az önmérséklet városa - Frank Lloyd Wright Broadacre Cityje

Kategória: 
Címkék: 

A modern nagyvárosok gondjai New Yorktól Budapesten át Tokióig rokon vonásokat mutatnak, éppen csak időben tapasztalhatunk néhány évtizednyi eltolódást fejlődésükben. Cikkünkben egy olyan példáját szeretnénk bemutatni a modern organikus gondolkodásnak, mely nem polárisan (vagylagosan) fogja fel a technológia és a környezet viszonyát.

A modern nagyvárosok gondjai New Yorktól Budapesten át Tokióig rokon vonásokat mutatnak, éppen csak időben tapasztalhatunk néhány évtizednyi eltolódást fejlődésükben. Cikkünkben egy olyan példáját szeretnénk bemutatni a modern organikus gondolkodásnak, mely nem polárisan (vagylagosan) fogja fel a technológia és a környezet viszonyát. Frank Lloyd Wright Broadacre City koncepciója, mely még a hazai urbanisták körében is alig ismert, jelentősségében és színvonalában egyenrangú Wright korszakalkotó híres épületeivel. Megkíséreli felmutatni: a modern technika valódi értelme éppen az, hogy elősegítse az embernek a természethez való tudatos visszatalálását. Ez a szemlélet adja meg aktualitását napjainkban.

Az előkép: Henry Ford városa

A motorizáció tömeges megjelenése hatalmas lökést adott a 19. század ipari forradalmában megszületett nagyvárosoknak. Így először a leginkább motorizált országban, az USA-ban vált halaszthatatlanná a növekedéssel együtt járó, addig sosem látott problémák orvoslása. Ezzel kapcsolatban Henry Ford így írt már 1920-ban:

,, Távolról sem lehetetlen, hogy az automatikus gépesítés és az általános energia ellátás révén bizonyos cikkek gyártását otthon végezzék. A világ az otthon végzett kézi munkától előbb a gyárban végzett kézi munkáig haladt, majd a gyárban géppel végzett munkáig, és nemsokára talán eljutunk az otthon gépekkel végzett munkához is.”

Látnoki szavak voltak ezek 1920-ban, amikor éppen egyre hatalmasabb gyárakba koncentrálódott a termelés, és vele együtt a dolgozó embertömegek. Ford ideálja a vidéki ipar volt (village industries), amit egy konkrét kísérletben a Tennessee folyó völgyében 75 mérföldön végighúzódó Muscle Shoals településében kívánt elsőként realizálni. Itt a víz energiájára alapozott elektromosság működtette volna az összes helyi üzemet, amelyek szerény méretükkel nem nyomták volna el a környezet lakónegyedeit, kisebb-nagyobb központjait. Sajnos az 1929-es nagy gazdasági válságból éppen csak kilábaló országban, ahol az emberek a központi állami beavatkozástól, Roosevelt New Deal programjától reméltek előrelépést, Ford terve megfeneklett. De az újat hozó gondolatot a hasonlóan elfogulatlan, pionír szellemű Wright azonnal így üdvözölte:

,,Ford a józan ész embere. Sikeres gondolatai vannak. Muscle Shoals-ra tett javaslata az egyik legjobb általam hallott megoldása a gépi túltermelésnek. Mit kezdjen az ember a géppel? Ford javaslata az ipar decentralizációja volt. Ha megcsinálhatta volna Muscle Shoals-t, akkor egy csomó kis gyárat hozott volna létre. Szét akarta darabolni a nagyüzemet. Vissza akarta adni az embereket a földnek. Minden embernek néhány acre saját földet kívánt adni. (1 acre=4046,8m²) Nyaranta az emberek a földet művelnék. Telente a gépeikkel a gyárban dolgoznának, olyan módszerekkel, hogy csak 5 vagy 6 hónapot kellene évente ezzel töltsenek.”

Bizonyára sokan vélik még ma is naivnak ezeket a szavakat, lehetetlennek tartva az ipari és a mezőgazdasági munka egymást kiegészítő tevékenységét. Azonban ne feledkezzünk meg róla, hogy a village industry koncepció egy olyan ember gondolata volt, aki azóta se megismételt sikert ért el tömegtermelésben, és aki koncepcióját nem a múlt hagyományaira alapozta, hanem egy gyökeresen új értelmezésére a modern technikának. Ráadásul éppen a mai információs korban lehetünk tanúi a mobil kommunikációra és számítógépekre alapozott decentralizált munkavégzés első formáinak, ahol a tér és az idő világméretű relatívvá válása szükségképpen felveti az ember viszonyának újraértelmezését tényleges (és virtuális) környezetéhez.

Taliesin Fellowship

Ez a kérdés mindig is központi szerepet töltött be Wright gondolkodásában, de a harmincas évek elején az általánosságokon messze túlmenő, konkrétan praktikus formát öltött számára. Hogyan tovább? – kérdezhette önmagától. Egész életvitelét kellett alapjaiban megreformálnia, miután az 1929-es gazdasági összeomlás után elvesztette a húszas években amúgy is ritkán jelentkező megbízóit, és velük együtt élete, működése létfeltételét. Sokan ugyan a modern építészet nagy öregjeként tartották még számon, de hatvan-egynéhány évesen már senki se várt tőle sokat.

Wright kivételes személyisége azonban egy ilyen helyzetben sem a szokásos rutinmegoldást választotta: nyugdíjba vonulás helyett szinte elölről kezdte életét. A Princeton egyetemen 1930-ban tartott nagy sikerű előadásain felbuzdulva egy új, eredeti módszerű építésziskolát hirdetett meg, Taliesin Fellowship néven. Itt a hallgatók – akiket sajátos módon tanoncoknak (apprentice) nevezett – egész éves bentlakásos képzésben vettek részt egy olyan iskolában, ahol jórészt maguknak kellett felépíteniük lakó- és munkahelyüket, és ahol egyetlen ,,tanár” Mr. Wright volt. Mindez a mi Vasmegyénkre emlékeztető gyönyörű Wisconsinben, Wright családi birtokán, Taliesinben kezdődött. Itt aztán konkrét formát ölthetett ember és táj viszonya, amennyiben a fiúk az egyik nap a rajzteremben dolgoztak, másnap a taliesini szállásuk felépítésén, harmadnap pedig a környező veteményeken vagy az állatok mellett. Ugyanis Taliesin egyúttal egy önellátó farm is volt. Külső megbízások híján a fennmaradás anyagi alapját a tanoncok befizetései jelentették. Az első időkben újrarajzolták (és ezáltal alaposan megértették) Wright jó pár régebbi művét, előkészítve őket kiállításokra. 1932-ben az építészeti közéletben bombaként hatott Le Corbusier új felfogású városkoncepciója, a Ville Radieuse, mely gyökeresen szakított a történelmi városfejlődés kontinuitásával. Ha Európában megütközést is keltett a Párizs lerombolni javasoló terv, Amerikában – ahol ez idő tájt kezdett emelkedni a Bauhaus népszerűsége –történelmi városok híján nagy fantáziát láttak benne. Ekkor kérték fel Wrightot véleménye kifejtésére a New York Timesban, amit meg is tett ,,Broadacre City: egy építész látomása címmel”. Ebből kitűnt, hogy homlokegyenest más elképzelései voltak a modern civilizáció kívánatos fejlődéséről, mint Corbunek. Ahol az utóbbi 5 milliós nagyvárost álmodott, magasházakkal és lakócellákkal, ott Wright 5 ezer fős települések strukturális hálózatát javasolta, ahol minden család a saját telkén a saját házában élhet. Mindez azonban csak a szavak szintjén maradt egészen 1934-ig, amikor – többek között a majdani Vízesés házat építtető id. Edgar Kauffmann jóvoltából – Wrightnak sikerült támogatást szereznie egy nagyméretű makett elkészítésére.




1. Megyeháza, igazgatás 16. Zenekert 31. Arborétum
2. Aerotor* leszállópálya és igazgatás 17. Nagykereskedelmi eladás 32. Állatkert
3. Lovas póló 18. Autós vendéglő 33. Akvárium
4. Baseball 19. Üzemek, felettük lakások 34. Luxusházak 
5. Klubok 20. Összeszerelő gyárak 35. Taliesin megfelelője
6. Tó és folyó 21. Aerotor* szerviz 36. Luxuslakások
7. Műhelyek és megyei építész 22. Aerotor* gyár 37. Víztározó
8. Szakemberek, mesteremberek 23. Autópálya (vasút) 38. Erdei házikók
9. Stadion 24. Szőlők, gyümölcsösök 39. Country club
10. Szálloda 25. Lakások 40. Apartmanok
11. Szanatórium 26. Iskolák 41. Óvoda
12. Kisipar 27. Templom, kolumbárium, temető 42. Autós kilátó
13. Háztáji 28. Vendégházak *Aerotor – Wright 
14. Garzonok 29. (Az eredeti terven nem szerepel) szótalálmánya,
15. Belső park 30. Tudományos kutatás személyi repülőgép

A Broadacre City model

A gazdag pittsburghi kereskedő család fia, Edgar Kauffmann jr. Szintén tanonc volt ez idő tájt Taliesinben, így ő is részt vehetett annak a kb. 5-ször 5 méteres szétszedhető famodellnek a megépítésében, amelyen Wright közérthető formában be tudta mutatni elképzeléseit a jövő településéről. A modell aztán számos nagy kiállításon bejárta az USA-t, majd a háború után Európát is. Mindaz, amit a modellen keresztül Wright ábrázolt, csírájában már ott volt a kísérleti laboratóriumának számító Taliesinben. Wright látta, hogy az az elidegenedett életmód, amely a magasabban kvalifikált munkát elszakította a kétkezi munkától, elsősorban a környezeti feltételek hiányaiból alakult ki. Az elit amerikai egyetemeken tanult építészek képtelenek voltak belehelyezkedni a kivitelezés, az anyagok és a táj valódi természetébe, helyette esztétizáló stílusgyakorlatokat folytattak a párizsi Beaux-Arts vagy az éppen divattá váló Nemzetközi Stílus nyomán. Wright szerint az organikus építészetet nem lehet az egyetemeken tanítani, azt csak a csinálva tanulás (learning by doing) folyamatában lehet elsajátítani, amikor a teljes ember működik, nem csak a fej. Lényegében ugyanez az attitűd vonul végig a Broadacre City koncepción, illetve az ezzel párhuzamosan kifejlesztett Usonian House-ok tervein, mely utóbbiak a Broadacre City alapsejtjeit jelentették.

Usonian House – a szabad személyiség lakóháza

Amerikában a harmincas évektől kezdve lett általános a nők munkába állása, és ezzel együtt a hagyományos családi szerepkörök eltűnése. Eközben a termelés egyre koncentrálódott, ami a modern nagyvárosok, elviselhetetlen zsúfoltságát eredményezte. Amerikában mindez szélsőséges formákat is öltött a magasházak tömeges megjelenésével. Wrightot Manhattan utcái egy gleccser jeges hasadékaira emlékeztették (persze van, aki szereti a gleccsereket…). De, őt az alapvetően vidéki embert nem holmi nosztalgikus vágyódás fűzte a falusi romantikához (ilyesmit inkább a tipikus városlakóknál figyelhetünk meg), egyszerűen úgy érezte, emberhez méltó teljes élet csak a természettel együtt képzelhető el. Az autó értelmét sem a lakó- és munkahely közti távingázásban látta, hanem az önmagukban teljes életet biztosító települések közti kapcsolattartásban.

Wright számára tehát a demokratikus társadalom alapját az önmagáért és környezetéért felelősen élő szabad személyiség képezte (Corbunél ugyanezt a szerepet a technokrácia adott szintjén élő fogyasztó jelentette). Úgy érezte, ez a személyiség életterét tekintve mindaddig kiszolgáltatottja az államnak és a gazdaságnak, amíg nem rendelkezik saját lakóházzal a maga számára szükséges telken. Az ehhez kívánatos átlagos telekméretet 1 acre-ben (cca. 4000 m²) jelölte meg családonként.

USONIA (Wright saját szóhasználata a kívánatos Amerikáról) wrighti lakóépületéről –melynek témája külön cikket kívánna – itt legyen elég annyi, hogy arányaiban és anyaghasználatában fedésben állt egy átlagos amerikai család térigényeivel és anyagi lehetőségeivel, miközben nemhogy visszalépett volna az építészeti igényességgel, hanem egyenesen új kategóriát teremtett a 20. századi lakóházak építészetében. Wright több száz (!) Usonian House-t tervezett és épített meg Amerika szerte. A Broadacre City alapsejtje tehát a Usonian House lett, a benne élő szabad individualitással.

Decentralizáció: a központ szétdarabolása

A történelmi városokban mindig fellelhető volt valamilyen központ. Többnyire itt állt a városháza és a templom, no meg a kocsma a piactérrel. Mindez helyénvaló volt egy olyan korban, amikor az emberek életét kívülről szabályozta az egyház, a király, majd később az állam. Ám a modern korban ezek a központok már elvesztették elsőbbségüket a szabad személyiséggel szemben. A városok – melyek egykor a kultúra hordozói voltak – a gépkorszakban önmaguk karikatúráivá lettek. A túlnépesedés, a túlzott központosítás a városi élet hátrányait kezdte erősíteni, az előnyök rovására. A lakhatatlanná lett városmagokat agyonnyomta a gigantikusra duzzadt, kaotikus vonásokat mutató periféria.

Wright jó építész módjára nem a problémák ,,megoldásán” fáradozott, hanem olyan javaslatot tett, ahol sok probléma eleve fel sem merülhetett. Belátta: a modern nagyváros megmentésére tett minden kísérlet (pl. nagyobb úthálózat, szabályozások stb.) csak további nagyságrendekkel növelik a nehézségeket. Nem akarta Le Corbusier módjára lerombolni a történelmi városokat, inkább egy új településforma megalkotását indítványozta, ami előnyei révén fokozatosan veszi majd át a meglévő városok számos funkcióját, miközben tehermentesülve ezek is lakhatóbbak lesznek.

Elsőként jött rá: a modern technológiák értelmes alkalmazásával úgy is lehet működtetni egy rendszert, hogy annak nincsen semmilyen tényleges központja! Erre a sokak számára még ma is alig hihető tényre igazolásul elég, ha az internetre gondolunk. Az államnak nem feladata többé a gazdasági és a szellemi élet feletti gyámkodás, ugyanakkor a centralizációs tendenciákat éppen a demokratikus intézményrendszer, a valódi önkormányzatiság képes ellensúlyozni. Mindez konkrét formát is öltött a Broadacre Cityben, ahol a város közepén az átmenő forgalomtól mentes lakótelkek álltak, miközben minden gazdasági vagy politikai intézmény a település perifériáján kapott helyet. Ez a telepítési forma egyúttal meghatározta a leendő város értelmes nagyságrendjét is. Ugyanis a motorizált közlekedés elsősorban a lakónegyed szélein zajlott, míg azon belül a kerékpáros és gyalogos mozgás volt a meghatározó.

Broadacre City külső és belső kapcsolatai

Wright eszmei tervét egy autópálya egyik oldalára helyezte el. Fontosnak érezte az ország más régióival fenntartott gyors közlekedési kapcsolatokat. Ennek érdekében két kis repülőteret is beillesztett tervébe – egyet az autópálya tőszomszédságába, egyet pedig a város délkeleti sarkán álló adminisztrációs központ mellé. (A harmincas években egyáltalán nem minősült túlzott reménynek a személyi légiközlekedés beköszönte. Még Budapest 1946-os újjáépítési tervpályázatán is a legtöbb terv 10-12 repülőtér megépítését irányozta elő, és még a nagyszerű urbanista, Münnich Aladár is úgy vélte, hogy a nyolcvanas évekre a parasztok vidékről olyan helyből felszálló magánrepülőgépeiken fogják felhozni a fővárosba termékeiket, melyek szárnyaik összecsukásával aztán részt vesznek a városi forgalomban…)

Az autópálya mentén további, a munkamegosztásos gazdaság részét képező létesítmény kapott helyet Wrightnál: kisebb üzemek, motelek. Ugyanakkor a kereskedelmi központ ettől kissé beljebb települt, a lakó- és az ipari zóna határára –nem csoda hiszen a helyi, gyalogosan közlekedő emberek számára tervezték az üzleteket. A zajos főutat széles kertészeti sáv választotta el a lakónegyedtől. Az autópályával átellenben, a lakónegyed keleti oldalán volt található minden sportoláshoz, kikapcsolódáshoz szükséges létesítmény, egy szép tóvá duzzasztott folyó mentén. Vendégszállások, állatkert, arborétum, zenekert szolgálta a városlakók szabadidejének eltöltését. Ugyanakkor ebben a zónában találhatjuk a városvezetés épületeit, valamint a kórházat (amit Wright szanatóriumnak nevez).

A város északi negyede az elmélyülést segíti. Itt a legszebb parkokban találhatók a magasabb szintű oktatási intézmények (az alsóbbak a lakónegyed középpontjában állnak!), a templom, a temető. Ezzel átellenben délen a 3-4 acre méretű úgynevezett kis farmok zónája kapott helyet, így a környéket művelő gazdák sem szorulnak ki a város adta előnyökből. Általánosságban Wright törekedett rá, hogy a lakóépületekhez kapcsolódóan minél több otthon végezhető hivatás találja meg a maga építészeti formáját, így a különböző stúdiók, kis klinikák, pékségek stb. változatos módon színezzék az összképet.

Az egyensúly városa

Ezekből a telepítési formákból leolvashatjuk, mit is értett Wright teljes emberi életen. A középpontban a szabad individuum áll, aki különféle társadalmi szerepet játszik képességei és időbeosztása szerint. Az emberi tevékenységek egymást kiegyenlítő formáikban harmonikusan élik ki magukat. Az iparosodott gyártás balanszát a regenerálódás szférája adja, a befelé fordulás (tanulás, vallás) egyensúlyát a környezet művelése (kis farmok) teremti meg.

Az egész település minden eleme bizonyos értelmes önszerveződés képét mutatja, melyet éppen a résznek az egészhez való egészséges viszonya különböztet meg a modern nagyváros perifériájának rákos burjánzásától. Wright rámutat, hogy mindez lehetetlen nagystílű, koncepciózus tervezés nélkül, ugyanakkor csak kényszeredett lesz, ha nem találkozik az emberek valódi szükségleteivel. Márpedig ezeket a valós szükségleteket csak az önös érdekein túllátó, a környezet és a közösség magasabb szempontjait is felvállalni képes szabad individualitás fogja felismerni.

Szó sincs Wrightnál valamilyen kolhoz jellegű képződményről! Hiszen a kolhozban a közösség aláveti egyént valamilyen vélt közérdeknek. Itt megmaradnak az emberi képességek okozta különbségek, a magántulajdon. Például Wright bátran tervez a város északkeleti sarkán nagyméretű luxusvillákat. (Ide helyezi le Taliesin megfelelőjét is.) De olyan formát alkot, ahol senki sincs kizárva a város egyetlen intézményéből sem, vagyoni helyzettől függetlenül.

Kert-Magyarország

Külön tanulmányt érne annak taglalása, mennyi a jogosultsága Wright Broadacre City-jének Magyarországon, Közép-Európában. Természetesen nem lehet figyelmen kívül hagyni a történelmi örökséget, hiszen az ország településszerkezete szoros összhangban áll az évezredes pannon tájjal. De látnunk kell, hogy eredendően nomád természetünk jól leolvasható a magyar települések karakteréről. Nálunk nem születtek nyugat-európai értelemben vett városok. Városaink is inkább nagyra nőtt falvak képét mutatják, bármennyit is erőlködnek a várostervezők az áhított ,,városi mag” megragadásáért. Magunkra ismerhetünk Wright leírásában: ,Az ősi időkben az emberiség még lényegében két csoportra oszlott: földművelő telepesekre (barlanglakókra) és nomád harcosokra. A letelepült barlanglakó nyomta rá a bélyegét erre a korra, aki súlyos bunkóival alkalomadtán nyersebb és vadabb lehetett, mint a nomád a maga könnyű sarkantyúival.

A barlanglakó a dombokon ütött tanyát. Mivel be akart rendezkedni a stabil életmódra, nekifogott, hogy várost alapítson.

Agilisabb és mozgékonyabb testvére eközben labilisabb és rugalmasabb lakóhellyel, az összehajtható és hordozható sátorral elégedett meg. Míg a városlakók a fal árnyékában nevelték fel kicsinyeiket, a nomád vándorok a csillagok alatt nevelték az övéiket, s csupán egyetlen biztonságot ismertek: minél távolabb lenni az ellenségtől.

A szabadság eszménye, amelyet még a mai mezőgazdasági településeink belső elrendezése is kifejez, annak a nomád ősnek kalandvágyó ösztönében gyökerezik, aki vakmerő harci tettekben szabadon bontakoztathatta ki erejét a csillagos ég alatt, és nem a másikéban, aki engedelmesen megtelepedve, mélyen elrejtőzve a fal árnyékában, keze munkájából élt.

A nomád ember minden bizonnyal a demokrata prototípusa volt.

… Régebbi korok biztos védelmet igénylő építkező hajlamával szemben, amely annak a szükségszerűségéből fakadt, hogy az egyik ember életét a másikkal szemben védje meg, manapság a nomád vadászember veleszületett szabadságvágya tűnik jogosnak. Ezt az elemi szabadságvágyat még többé-kevésbé öntudatlan lelkiállapotként ma minden kultúrtörekvés magában hordja. A parasztoknál és az ipari munkásoknál, a kereskedőknél és a művészeknél egyaránt megtaláljuk.”

Elég, ha az ősi szeres településformára gondolunk – ahol középen voltak a nők és a gyerekek, a széleken az állatok és a gazdasági épületek - , hogy felismerjük benne a Broadacre City előfutárát. De nem csak a régmúlt, hanem a közelmúlt rokon törekvései is kapcsolhatók ehhez a gondolathoz. Itt egyrészt a vidéki Magyarország felzárkózatását célzó főépítészi mozgalomra utalhatunk, de érdemes lenne aktualizálni a 40-es években fellépett nagyszerű Somogyi Imre Kert-Magyarország gondolatát is, mely a decentralizáció, a Trianon után ,,vízfejűvé” lett ország elemi újat akarásának bizonyítéka volt.

Utópia vagy látomás?

Mindez nagyon szép, de nem erről szól a világ – mondhatná valaki. Tény, hogy Wright elképzelése még nem valósult meg az USA-ban sem, nemhogy Európában. Tény, hogy az ezredforduló sosem látott centralizálódást hozott a városok fejlődésében. Ugyanakkor az is tény, hogy aki csak teheti, már ma is menekül a nagyvárosok rengetegéből! A motorizáció fejlődésével sokaknak úgy tűnhet, egyszerre lehet részesülni a nagyváros és a vidék ,,előnyeiből”. Ám az ingázás mai formája csak a lüktetés amplitúdóját növeli, ami előbb-utóbb eléri a maga határait. A centralizáció, ami a múltban hasznos és szükséges volt, mára csak a gazdasági és az állami élet nagy rendszerinek önérdekét szolgálja, nem a társadalom egészét. Olyan múltból itt maradt formák ezek, amelyek a dinoszauruszokhoz hasonlóan félelmetes erőt képviselhetnek, éppen méretüknél fogva mára az élet akadályozóivá lettek. Egy ilyen helyzetben a rendszerek társadalmi korlátozása kulcskérdéssé lesz. Jelenleg hatalmas rendszerek vélik jogosultnak magukat az emberek befolyásolására. Elfelejtik Henry Ford alaptételét: a vállalat nem a részvényeseké. A vállalat valódi birtokosa a közönség, a termék megvásárlója, akinek érdekében az egész vállalat végső soron létrejött. A környezet mindnyájunké, azt nem sajátíthatja ki magának semmilyen központosító állami vagy magánrendszer, bármilyen nemes célt tűzzön is zászlajára.

eredeti megjelenés: Tágszem 2003.07
Szerzők: 

Helyes Gábor

Csatolmány: