A Pécsi Középkori Egyetem környezetének rendezése

A középkori egyetem megnyitásával Magyarország első, 1367-ben nyitott egyetemének mindennapjaival ismerkedhetnek meg az ide érkezők, ezért európai tekintetben is komoly vonzerőt jelent a fejlesztés. A sétány kiépítése pedig a helyieknek jelent újdonságot: egyedülálló környezetben, csodálatos panorámával a székesegyházra.

A Pécsi Középkori Egyetem környezetrendezési munkái három egymástól szintben eltérő területre, és az ezeket összefűző közlekedési vonalakra, hálózatra terjednek ki. Az alsó terület, a székesegyház északi homlokzata mentén húzódó, elnyújtott burkolt tér, amely a múzeumépület fő megközelítését biztosítja, annak bejárati előterét képzi. A középső szint, az Aranyos Mária kápolna, illetve Püspöki pincészet (Magtár), míg a felső szint, a múzeum feletti, illetve a falak közötti nyugat-kelet irányú várfalsétány térsége. A három terület kialakítását, az egységes és visszafogott anyaghasználat jellemzi.

Az épített környezet meghatározó anyaga a fehér kemény mészkő, illetve a sötétszürke kőzúzalék. A mészkő, a kiemelt közlekedő és tartózkodó felületek burkolata. A további, vagy másodlagos felületek, amelyek még nem zöldfelületi funkcióval bírnak, általánosságban a sötétszürke stabilizált andezit zúzalékot kapják burkolatként. Ez a homogén felület, a világosabb épített elemek, romok kiemelését szolgálja, illetve egy általános használatú, és semleges tartózkodó téri minőséget képvisel. A burkolt felületeket kísérő támfalak, lépcsők, köztéri bútorok, szegélyek és berendezési tárgyak anyaga ugyancsak fűrészelt felületű kemény mészkő. A mészkő alkalmazkodik a történeti környezethez, ugyanis fontos építőanyaga a korábbi meghatározó épületeknek, illetve falaknak is. Az alkalmazott kemény mészkő megmunkáltságának minőségével, vagyis fűrészelt felülete révén válik el a történeti környezettől, és utal egyértelműen mai rendeltetésére.

A téri koncepció kialakításában az Aranyos Mária kápolna romterületének, mint meghatározó műemléknek az elsődlegességét céloztuk meg, melynek érdekében, a kápolna használatával egyidejűleg létező térstruktúra viszonyokat rekonstruáltuk. A mostani szintemelések, a támfalak nyomvonala és magassága így, a 14. század végén kialakult állapotot tükrözi. E rekonstruált téri helyzet biztosításában főszerepet játszó támfal, alaprajzi nyomvonalát azonban nem minden részletében ismerjük pontosan, így a létrehozott szintemelést biztosító új fal, az eredetivel közel azonos nyomvonalon, de attól jól megkülönböztethető módon, egy bazalt kőanyaggal feltöltött, gabion szerkezetű fal formájában van jelen.

Szerzők: 
megbízó:    Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.

tervezők védőépület illetve Aranyos Mária kápolna helyreállítási tervei:  Schőnerné PUSZTAI Ilona, SCHŐNER László

környezettervezés romkert, várfal sétány:    GERGELY Antal és ALMÁSI Balázs

kivitelező:    Pécsi Építő és Tatarozó Zrt.

alapterület:    I. ütem – 5000 m2
Munka helye: 
Pécs, Székesegyház északi oldal
Terv: 
2008-2012
Elkészült: 
2011-2014