"A park maga az élmény"

Kategória: 

A pesti Városliget történeti és mai szerepe. Jámbor Imrének a MUT által szervezett Vár-Város-Városliget elnevezésű urbanisztikai fórumán, a FUGA-ban elhangzott előadását adjuk közre.

A 18-19. század fordulóján jelenik meg az igény a városi népkertek létrehozására és sorra születnek Európában az ilyen közparkok. Ennek több oka is volt. Egyrészt kommunikációs terek, másrészt a természettel való találkozás helyei voltak a városokban. Emellett a polgárosodás és a nemzetté válás folyamatát segítő kiemelt fontosságú színterek is.
Már Széchenyi is így említi egy levelezésében: „A népkert, ahol a nemes és a nemtelen kötetlenül találkozhatnak.” A kertek azok a terek, ahol az egyén és a természet találkozik, egészséges szigetek a zsúfolt városi környezetben.

A korban több városi közpark is épült a kontinensen, valamit a tengerentúlon is. Európában a pesti Városliget mellett ilyen volt a müncheni Englischer Garten, ami 1789-ben jött létre. A bajor uralkodó saját pénzén, és a saját birtokán építette a népkertet, területe 440 hektár volt. További példa a tengerentúlról, a New York-i Central Park. 1857-1860 között épült, több tömb szabadon hagyásával, 345 hektáron. Talán a legemblematikusabb kert, szinte nincs olyan New Yorkban játszódó film, amelybe ne jelenne meg.

A pesti Városliget létesítését József nádor kezdeményezte. Létrehozta a Pesti (Város)Szépítő Bizottságot és már 1813-ban tervpályázatot írtak ki a városi tulajdonban lévő Ökördűlő területén egy 200 hektár nagyságú népkert tervezésére, amit végül Heinrich Nebbien nyert meg és 1816-ra el is készült a tervekkel. A park az akkori romantikus kertek legszebbike. A fentebb említett kertekkel összehasonlítva, ha méreteiben nem is, de kvalitásában mindenképp a Városliget viszi a prímet. Az építkezés városi pénzekből és közadományokból meg is kezdődött, és végül 1836-ra lett kész. Ekkor a terület még a városhatáron kívül helyezkedett el, főleg szántóföldek és legelők övezték.

Ebben az időben a tervezett épületek (főbejárati kapuzat, táncterem, aréna, majorság) még nem készültek el, mert túl költségesek lettek volna, viszont a helyüket már akkor kijelölték a későbbi építkezéshez.
Kis idővel később elkezdődött a park erodálódása, a vasúti területek kiszabályozásával, amihez a parkból választottak le mintegy 20 ha területet. Ekkor kezdett el a területe csökkenni, ami a későbbiekben is folytatódott. Az állatkert és az angolpark kialakítása miatt 15 hektárt szakítottak ki belőle, valamint a Sugár út torkolata, az új parkbejárat, a Hősök tere kiképzése is területet vett el a közkertből.


A század végén az Ezredéves Országos Kiállítás alkalmából különböző épületekkel, kiállítóterekkel épült be a liget. A kiállítás után, 1908-ban, megépült a Szépművészeti Múzeum és a mostani Széchenyi Fürdő. Ekkor a múzeumok, különböző épületek még a fás környezetben voltak, szervesen illeszkedve a park környezetébe.

A park területe időközben 102 hektárra csökkent, elkészült a Városliget parkozási terve, ami egész sétány- és allé rendszert képezett, s többek közt magában foglalta a Stefánia kocsikorzót. Ennek célja az volt – mint azt már Széchenyi is fontosnak tartotta – hogy mindenki, belépő nélkül találkozhasson, ismerkedhessen, a polgári életstílus és viselkedésrend alakuljon, terjedjen. Az arisztokrata, a tisztviselő, a katonatiszt, az iparos, a kereskedő és az utcagyerek tere lett egyszerre.

Később a Hősök terét egészében leburkolták, a Millenniumi Emlékmű és a mellette lévő múzeumok ma már kopár, fátlan környezetben állnak.


A II. Világháború, Pest bombázása és ostroma a Városligetben is sok kárt okozott.
A Dózsa György út mentén a felvonulási út kiszabályozásával újabb 18 hektárt veszített a park a területéből.
A 60-as évektől a Városliget a Budapesti Nemzetközi Vásárnak adott otthont. Bemutató épületeket, pavilonokat emeltek és a terület egy részét elzárták a közhasználat elől.
 
A hetvenes években a földalatti meghosszabbítása kettévágta a városligeti tavat. A BNV kivonulása után a park felújítására került sor, sportpályákat, játszókerteket, rendezvényterületeket alakítottak ki, hogy a közönség a szabadidejét itt „aktívan” tölthesse el.

Pedig elég lett volna meghagyni a ligetesen kiképzett, gyepes területeket szabadon, és jó karban is kellett volna tartani ezeket, de ez nem mindig történt meg.

Később be is igazolódott, hogy a városi park nem tömegrendezvényekre való. Inkább olyan hely, ahová el lehet vonulni a város nyüzsgése elől, esetenként egyedül is lehet lenni. Erre még ma is alkalmas a park, hatalmas, idős faállományával.

A városliget szerepe ma is az elsősorban, hogy zöld legyen. Fontos, hogy a látogatóforgalmat zsúfoltság nélkül vegye fel. Ez egy városi parknál 30-40 fő/hektár. Ha ennél többen vannak, akkor már eltűnik a természetélmény, akkor már tömegben érezhetik magukat a látogatók. Nem szabad tehát itt tömeget vonzó létesítményeket elhelyezni, az élményt maga a park, a természet adja.

Mit lehet tenni? – Fel kell újítani a teljes parkterületet, új növényeket, fákat telepíteni, megújítani a gyepterületeket, virágültetvényeket létesíteni és magas színvonalon gondozni a zöld felületeket, és a parkberendezéseket. A Dózsa György út egykori felvonulási területét és a Hősök terét is vissza lehetne fásítani, visszaadva ezzel ezt a területet a ligetnek.
Mert a Városliget még ilyen megcsonkított állapotban is a pihenésre, a nyugalomra és természet élményre vágyó városi embert, a polgárt szolgálja.

Jámbor Imre, egyetemi tanár előadásának összefoglalóját közétette, és rendelkezésünkre bocsátotta csapata
Szerzők: 

Jámbor Imre